Voltunk a Tiszán két napot.

Szombaton lecuccoltunk két fuvarban a csónakba és elpöfögtünk.

Első orgazmus: amikor darabolod a paradicsomot és lazán elhajigálod a bibis részeket. Nem tudom miért, de ez nekem baromi jó érzés. :))

Sorozatorgazmus: végig az út. A víz, a fák, a madarak, a bolond sneci, amelyik életveszélyes közelségben vág át a ladik előtt. Délelőtt mentünk, a nap a hátunk mögött. Többnyire, a kanyarok miatt. A játék Bé-vel, mint a Hófehérben, csak mi a napsávoknál merevedtünk meg. (Óriásveszély!!!) A rántottcsirke csontjai is a vízben végezték. Az is jó volt.

Útközben elkerült bennünket egy EKKORA uszály, pont az egyik szűk kanyar előtt. Találgattuk, hogy hogyan fordul majd be, de hát nyilván megoldották, mert nem láttuk később.

Az ányási kanyar előtt táborozott eM egy kis csapattal, őket is meglátogattuk. Ezért nem volt nekünk sátrunk, ezért kellett feketefóliából átmeneti szállást építeni magunknak. Ami nem volt egyszerű dolog, bár ha sátrat állítottunk volna, akkor is ásással kezdjük az építést. Mert nekünk nem mindegy a part, mert homokos kell, mert Bé csak ott tud rendesen építeni. Világos, ugye? :)) Tehát továbbmentünk és megálltunk ott, ahol tavaly voltunk 4 napot, csak hát a víz jócskán magasabban van, mint akkor. Így aztán egy 45 fokos meredekségű homokos parton kellett megvetnünk a lábunkat, ágyunkat. OMLÓS homokos parton.

Ez az egyik legszebb, legjobb része ezeknek a kirándulásoknak. Kiválasztani a helyet, aztán kialakítani, úgy, hogy főzni, aludni, horgászni is tudjunk. De erre ráérünk. Lassan, komótosan, megállva-bambulva, nyugodtan dolgozunk.

Csak az menjen ilyen túrára, aki nem bánja, hogy mindene homokos. De tényleg mindene. A kávéja is! :)) Felborulnak a higiéniai szabályok. De ez nem baj. Még sosem lettünk betegek, mert nem fertőtlenítettem pl. a Tiszában mosogatás után, csak ivóvízzel leöblögettem az edényeket.

Nagyon jó szolgálatot tesz egy pici turistagázpalack, mert a reggeli kávéhoz pillanatok alatt megvan a forróvíz, a korgó férfigyomrok meg nagyon tudnak örülni (és a melege is jólesik korareggel) egy zacskóslevesnek. Vagy bögréslevesnek.

Nagyon rosszul aludtunk. Elpuhult testünk nem bírja a kemény földet, mert a homok bizony kemény. Ráadásul lejtősre ásták a fiúk a hálóhely alját, A le is csúszott vagy fél métert reggelre. Pedig nem is feküdt ott sokat, csak talán 3-4 órát, mert horgászott, vaddisznókkal szemezett. Utóbbit szerencsére csak reggel mesélte el. Akkor vált világossá, hogy miért is van a gyalásó meg a kisbalta a sátor ajtaja előtt közvetlenül, meg a rambókése a feje alatt, mellett. Azzal együtt, hogy NYILVÁN nem fognak odajönni a vadak és befeküdni közénk. NYILVÁN.

Viszont a rossz alvásnak pozitív élménye is volt. Egyrészt láttam egy olyan, de olyan szép csillagképet, hogy még most is beleborzongok (most folyik a meghatározása: én a Nyilasra gondolok, egy szakember meg az Orion-övre), másrészt jó korán felkeltünk, így aztán sokáig csodálhattuk a pára-sellőket a vízen. És reggel kilencre megebédeltünk, mert megfőztem bográcsban a paprikáskrumplit. NEM tarhonyásat!!! :))

Ismét egy taktika: ha a salátaöntetport még itthon összekevered az olajjal és a vízzel, egy pici üvegbe töltve elviszed, másnap elkészítve (paprika, paradicsom) nagyon jól fog esni a saláta.

Vasárnap reggel majdnem csúful jártam. Mert a fiúk félrevonulnak, oszt megvan a toalett könyebb része, de én bizony fel akartam mászni pisilni, de nem és nem bírtam, mert csúszott a homok, meredek a part. A odajött, hogy majd jól megtol, de ettől csak még jobban kellett nevetni, Bé is rohant felfelé a gyalásóval, hogy majd ás nekem gyorsan lépcsőfokokat... Menjek arrébb, ha lehet akkor FELJEBB, hogy odaférjen. Necces volt a helyzet, de nagyon vidám. VISSZAFELÉ megállapítottam, hogy olyan a túloldali - telepített - nyárfák teteje, mint a recehorgolás széle. Szép szabályos háromszögek, egymás mellett.

Sokáig figyeltük a kókuszgolyós edény elmosogatása után a víz szélén keresgélő sneciket. Négyes-ötös csoportokban járnak, egy nagyobb darab vezeti őket. Olyanok, mint az ovisok: kíváncsiak, mozgékonyak, gyorsak.

Meg a gyurgyalagokat. Csapatosan forogtak fenn magasan, jellegzetes a hangjuk, meg a formájuk is. Egy idő után már picit idegesített a hangoskodásuk. 

Szeretem azt a kiürült agyú, bambulós állapotot, amibe ilyenkor kerülök. Pedig kell gondolkodni. Csak máshogy, másról. Lassan, nyugodtan.

Akár ma visszamennék, pedig a part nehezen járható, tulajdonképpen vacak volt, de mégis.

Csak az alvást kell kitalálnunk. Idén már nem hiszem, hogy ottalvós kirándulásra mennénk, úgyhogy van idő jövő nyárig összehozni valami könnyen szállítható ágyfélét, pénz nélkül. Terv már van.