Azt álmodni, hogy Bével egymáson keresztül heverve lustálkodósan szunyókálunk... hát az igen finom.
Különösen, hogy már-már elhatároztad előtte, hogy úgyse tudsz ma délután szundítani, mert őröl benned az aggodalommalom, meg fázol(!) is a paplan alatt, pedig csend van, még a kutya se mozdul tán odakint, meg a szomszédgyerek is alszik, de legalábbis nem műanyagmotorozik.
Ehhez képest most még a szemeim se találják a közös utat.
