Azt gondoltam reggel, hogy nem állok meg a munkahelyemnél, hanem tovább tekerek a kistöltés felé, a gátőr házánál felmegyek a töltésre és elmegyek, elmegyek, megyek.... Mert az jó lett volna.
Az a kíváncsiság ébredt fel bennem, amit gyerekkoromban éreztem. Volt egy kanyar a falumban, amin túl én sosem voltam (kölyökemlékeim szerint), úgyhogy feszt azon gondolkodtam, hogy mi lehet arra? BÁRMI lehetett.
Az a baj, hogy ITT, MOST tudom mi van a kanyaron túl.
Megálltam, bejöttem.
A kíváncsiság maradt.
