vaskalap

És pénteken - 2016. május 13-án -  elment. Hazafelé jövet majdnem bekanyarodtam az utcájukba, hogy bemenjek egy kicsit hozzá, hogy csacsogjon, hogy enyhítse a szomorúságomat. Vajon hányszor kell még rádöbbennem majd????

- Írd rá a dátumot, órát, percet is - zihálja, nyögi. Fáj. Mióta ideértem nem sokat beszéltünk. Sóhajt, halkan jajgat. Várunk Az Emberre, Aki Tapaszt Cserél. Megcsinálom én - hallom a hangomat -, nem lehet az olyan bonyolult. Ráteszem, megpihen.  Nézem, ahogy köhög, várok türelmesen. Várunk. A…

...hátrébb lépni. Muszáj elengedni az aggódást kicsit. Hol is olvastam, hogy az Élet utat tör magának? Nem tudom, de így van. Mert aggódásban világbajnok vagyok. Óóóóóó, kiválóan látok képeket magam előtt. - hogy vergődik - hogy leesik - hogy elesik - hogy félrenyel és fuldoklik - hogy csak…

Ül a szobájában az ágyon, betakarva, feltámasztva. Így is alszok - mondja, ülve, csak már fáj a seggem kicsit. - De így nem fulladok, és nem kell felülnöm, mikor ki kell menni pisilni. Mert erre szűkül le az élet. Legyen meg a napi széklet, a zuhanyozás, aztán már csak néha kell lemászni a magas…

Állok a fa mellett, támasztom a hátammal, kezemben bor, nézelődök. Tavasz van jó idő.  Nézem a falumbelieket, és arra gondolok, hogy jó, hogy végre vége van a télnek, előbújhatunk a vackokról, kijöhetünk a napra, megmutathatjuk magunkat, megnézhetünk másokat. Jó az időzítés. Mindenki kijönne…

...ami elzár mindent. Kívülállóként élem az életem pár hete, komolyan, mintha kukkolós kamerán keresztül figyelném magam. Ezt teszi a kő a gyomromban.  Muszáj bezárnom magam, mert ha mást beengedek, akkor bejön a fájás is, bejön sokkal keményebben, sokkal erősebben. Így is pont elég rossz. Csak…

Ülünk a padon a Dóm téren, nézzük a csillagokat, hallgatjuk a harangot, beszélgetünk, néha felnevetünk.  Siettem haza, átöltöztem, busz. Várt a megállóban, éhesen. Ettünk thai kaját, sétáltunk, ültünk a padon a téren, beszélt. Azt is elmesélte, hogy elakadt a programban…

Pénteken, pogácsát, az iskolavásárra. És azt is megbeszéltük, hogy szól, ha kell valami, én nem fogok nyomulni. ÉS talán sikerült elrendeznem magamban azt az új késztetést, hogy BELESZÓLJAK az életébe. Mert nem jó az, hogy velem sem lehet a nem beteg Márti. Én nem aggódok…

Nem tudom ő mit érez, nem beszéltünk még, csak üzentünk. Tegnap nem akart átjönni, dolga volt a városban, aztán meg már fáradt volt. Talán nem is baj, most úgyse én lettem volna a megfelelő ember neki. Nem sokszor fordult elő velem, hogy ülök és folynak a könnyeim egész…

Kezdődik. A negyedik.