Nem tudom ő mit érez, nem beszéltünk még, csak üzentünk. Tegnap nem akart átjönni, dolga volt a városban, aztán meg már fáradt volt.

Talán nem is baj, most úgyse én lettem volna a megfelelő ember neki.

Nem sokszor fordult elő velem, hogy ülök és folynak a könnyeim egész délután.

Mit sajnáltam, kit sajnáltam? Nem tudom. Őt? Magamat? Nem tudom. 

A kő továbbra is a mellkasomon van. 

Pénteken találkozunk, addig meg szervezzük a jövő hetet. Üzenetekben. Ott nem látszanak a könnyek.