Sírni kéne egy egészséges nagyot, de minek, hát csak újratölti magát a kívánság.

Nyilván fáradt vagyok.

Nyilván elegem van.

Volt öröm, sok, igazi, de nem, nem elég. Volt szeretet, volt kedvesség, figyelmesség, de merre megyek én most, már megint?

Keményebb lettél - írja. Pedig nem is lát, nem is találkoztunk. 

Azóta ezen mélázok. 

Keményebb?

Igen.

Muszáj.

Sorra jönnek a rosszabbnál rosszabb hírek, bármerre nézek, baj van, rossz van, félés van, fájdalom van. Fáradtság, kedvetlenség, baj. 

Én próbálom, igazán próbálom. Látni a kicsi szépet, a jelentéktelent, de annyi sok örömet okozót. Átélni a nagy örömöket, mert vannak, igen, meg a hétköznapiakat is, a kicsi sikereket, apró lépéseket, de most a mocsár fog győzni.

Majd jövök, tán egy örömbejegyzéssel, tán nem. 

Most elfáradtam.