Napok óta motoszol a fejemben nagyapámék háza. Egy bejegyzésnek sok lenne az a rengeteg emlék, ami bevillant, úgyhogy terveim szerint egy minisorozat lesz belőle. Viszont az én kitartásom nem az igazi, hát majd meglátjuk.. Nincs koncepció, nincs időhatár. 

Szóval a ház.

Nem volt messze a mi házunktól. Ha a kertünkből átmehettem volna a lábszomszédéba, át az udvaron, ki az utcára, akkor a túloldalon már az ő kapujuk fogadott. Volna. De körbe kellett menni, hét ház, sarok, hat ház, sarok, hét ház, túloldal.

Szerintem széles az utca, ha most elmennék arra, nyilván átlagos lenne. Gyerekkoromban még földes az út, ami nyáron nagyon kiváló bicajterep, egyébként meg menj a járdán. A salakot a kályhákból minden utcabeli a pocsaras kátyúkba önti, nem mintha sokat érne. Viszont szerettem kivinni a hamut, mert néha már sötét volt és néhány parázs még ott szikrázott benne. 

Lakott egy rémesen félelmetes néni az utcában, még véletlenül se mentem el egyedül a háza előtt. Inkább kerültem, pedig olyan jó kis bicajhuppanó volt előttük a gödörben. 

Fából volt a kapu. Hát...lényegében minden fából volt náluk, nagyapámnak volt egy kis asztalosműhelye.

De a ház. Magas építésű vályogház, jó nagy, buta elosztással. A lábazat zöldre festve, a fal sárga. Az utcára három ablak néz, vászonrolók zárják ki a kíváncsi szemeket este. Sokáig nem engedték, hogy én kezeljem a rolókat, biztosan féltek, hogy összegabalyítom a zsinórokat. 

De talán lépjünk be végre. Három lépcső felfelé és már ott is van csodálatom egyik tárgya, a kazettás ablakú ajtó. Rajta függöny, jó kis békebeli munka, talán mamám saját horgolása. Ha már bent vagyunk, akkor egy nagy előszobát látunk. Balra rögtön ajtó, meg szemben, meg jobboldalt a helyiség végében, meg amellett is. Utóbbi kettő teliajtó, egyik a kamrá(k)ba, másik a fürdőszobába visz.

Lépjünk be balra, úgyis ott van mindig, mindenki. Jobbra teatűzhely fűtési és főzési céllal. Mellette A Szék, mindenki oda ül le. Aztán mamám ágya, nap közben szépen letakarva rongyszőnyeggel, a délutáni szunyókáláshoz a pléd összecsavarva takarosan a lábánál. Folytatódik mamám birodalma: a varrógép jön. 

Az ajtó mögött fogas a falon, utána nagyapám széke és az asztal. Az asztalon mindig van kancsóban víz, mellette poharak és egy kupac újság. 

Közvetlenül az asztal mellett/után nagyapám ágya. Borzasztó kényelmetlen, fenéktájban konkrétan lyukas, vén heverő. Szerintem nagyapám már nem is tudott volna rendes ágyon aludni. Az ágy lábánál a TÉVÉ, alatta a rádió. Az ágyak között rongyszőnyeg, a falon fapolcok, azokon virágok.

Hát nagyjából ennyi volt a szoba berendezése.