Hogyan változz vissza dühöngő őrültből civilizált emberré?

Egyéniség kérdése, de nekem ez válik be:

Hazaérsz, leordítod a kölök fejét (ez opció, nem kötelező, de ha már úgyis lábra jött...), bedobsz három cent pálinkát, fogod az mp3-at, és elindulsz. Bicaj, ki a faluból. Amíg tudsz ezerrel taposni és teli tüdőből énekelni ("lehetek én is az egyetlen"), addig menj, menj, menj! Szabad a töltésről legurulni úgy, hogy állsz a bicajon, már-már a kormányt is elengeded, de aztán újra taposod a pedált, ahogy csak telik tőled és énekelsz ("magam adom). A kanyar után már látod a célt, na nem a civilizált érzést, csak a köves töltést, addig még belehúzol (Legyen vörös!!!). Ott eltáncolod-énekeled azt a számot amelyiket csak akarod (Nekem senkim sincsen) és lassan indulhatsz is vissza (Nyina). Sötétedik, figyelj, sárgombócok vannak az úton. (Kamikaze bárány). 

Mire a vasúthoz érsz már-már ember vagy ismét, folyik a hátadon a víz, ég az arcod a könnyektől (A hideg? Lehet.), de nem akarod már széttépni a világot, visszazökkentél (Santana - Jingo).

Hazaérsz és tudsz mosolyogni a férjre (nem tehet semmiről), a gyerekre (hm, hm), belefoghatsz a kedd délutánba, ember vagy, ismét.

Felhasznált zenék: