Tulajdonképpen álmos vagyok, hogy hogy nem... medvének kellett volna születnem.
Vagy valami olyannak, aminek nincsen lapockája. Mondjuk tubarózsa. Annak nem akad be az idegszál és meg tud mozdulni, ugye? Kaptam ma egy jó erős masszázst (szerintem kék-fekete a hátam, még jó, hogy nem látom), aztán meg rádolgoztam a lombseprűvel itthon, de ránk sötétedett. Holnap folytatjuk.
Nem jó ez az óraállítás.
Tökmindegy mikor kapcsoljuk fel a lámpát, viszont hétköznap délután tudunk kint mocorogni és nincs itthon stadionreflektor.
Erről jut eszembe.
Bicajoztunk A-val minap este zumba előtt. Elkísértem a fitnesz parkba (bi-bi-bíííííí, van olyanunk a falubaaaaan). Aztán elbicajoztam a focipályÁK mellett, meg az iskola, uszoda mellett, át a játszótéren a fő térre (nincs ám rendes neve, legalábbis nem tudok róla), azon keresztül meg a faluházhoz és dagadt az én lelkem, meg örült is. Arra gondoltam, hogy ez a pár perc bicajozás akár egy frissen felújított városközpontban is lehetett volna, már ami az állapotokat illeti. Gyep, fiatal fák, virágok, új járdák (saját gyártmány, a faluban van az üzemke), felújított játékok, lassan beérő park (szökőkúttal! már ponyva alatt, téliesítve), meg ugye a faluház, amiről mindig az jut eszembe, hogy milyen nagyon élénk minálunk a civil élet. Jó, pénz nélkül nem menne, kétségtelen.
De azt nem bánnám, ha elkapnánk a faszát grabancát azoknak, akik nem férnek el a tájékoztató-figyelmeztető tábláktól, padoktól, kukáktól. Hogyan lehetne elkapni ezeket a spórákat? Azt tudom, hogy mit kellene velük csinál(tat)ni. Mondjuk a kár értékében dolgozzanak a falu érdekében. Ássanak, kapáljanak, fessenek, takarítsanak közterületen, mittudomén. Kipakoltak madárodúkat, amik állítólag kamerák, de ezt még én sem hiszem el addig, míg a szégyenfalon nem látok képeket rongálásról. Addig vadkacsára kontrafék.
