Már megint az a gyanúm, hogy valaki kotorászik a fejemben. Mert beakadt minap -mikor cangára való esőkabátot kerestem - az egyik bicajos fórumon olvasott szöveg, ami nekem nagyarcúnak tűnt, bár kétségtelenül van igazság benne. Miszerint a pelerines esőkabátokat vitorlának nevezi a kommentelő. Kétségtelen, olyan (is lehet). De azért még végigfutottam a kommenteken, hátha van jobb ötletük, bár én már régen elhatároztam, hogy VITORLÁT akarok. Volt egy ilyenem anno, illetve nem is nekem, hanem eM-nek, de ő nem hordta, mert egy hatalmas autó képe volt a hátán. Vagy a színek miatt, mert jó papagájos volt. Mindegy, eső ellen kiváló volt, míg élt.
A kotorászás: mert tegnap a freeblog főoldalán valaki hasonló bejegyzést írt, legalábbis a lead alapján, mert mire oda jutottam volna, hogy elolvasom, másnap lett és eltűnt az ajánló. Szóval, nem tudom mit is írt a blogoló.
De nekem erről az egészről az jutott eszembe, hogy meg vagyok sértődve. Én SZERETEK cangázni. Nem csak azért, mert itt a faluban nincs más közlekedési lehetőségem, hanem mert szerintem nagyon jó dolog két keréken suhanni. Slussz.
Olvasom azt a bicajos blogot és lúzernek érzem magam. Mert nincs spéci bicajom, ruhám, kütyüm, sebességmérőm (na, ezt is rég szeretnék). Tegnap majdnem elájult a szerelő, mikor megmutattam neki a láncomat, hogy nem é kicsit laza? Megnézte a hajtókerekeket (Asszem ezt a szót használta. Azok a zizék, amiket forgat a lánc) és ELSÁPADT. Komolyan mondom. "Üljél le Zolikám, aztán számold ki nekem kérlek kb mennyibe' van, ha kicseréled nekem a láncot, meg a zizéket!" Hétfőn viszem hozzá a gépet. Na, ez is. Gép. Nem gép. Canga, kecske, bicaj, biciGli. Még csak kerékpár se, mer az meg olyan sznob.
Jó, ne legyünk igazságtalanok, mert ez is külön kaszt, mint a horgászok, meg a focisták, meg a ladakrosszosok, csak azt kérem, hogy ne nézzék le az olyan bicajosokat, akik fonott kosarat akasztanak a kormányra, meg kábelkötegelővel erősítenek a csomagtartóra még egy (bicajra készült!!!) hihetetlen mennyiségű bevásárlásmotyót elbíró kosarat. Meg a rozsda, amire már-már büszke vagyok, mert együtt hoztuk össze a cangával.
De most tényleg! Hordtam rajta mind a két fiamat, hazahoztam már vele több mázsa kaját, mosószert, mindent, leesett róla Bé, gyerekülésestül, menet közben, szerencsére télen, nagyon vastag ruhában, elmentem vele már mindenfelé a falu körül, sőt! a városban is és most meg elmegyünk együtt az ország másik végére. Neki egy pótbelsőt, ragasztót, pumpát csomagolok majd.
