Nem, nem tudom leírni. És ez nem a Tokaji Hárslevelű miatt van, hanem mert nem elég jó a fogalmazókám.
Megint buli volt a faluban, mert a zúj polgármester is hallotta már, hogy cirkusz kell a népnek.
Nem tudom leírni, hogy szeretettel fogadnak, mikor odaérünk, hogy figyelnek rám és messziről, másik asztaltól is odamosolyognak, hogy hívnak, kínálnak, kedvelnek, figyelnek.
Ebéd után csak ültem és bambultam ki a fejemből, néztem a falu lakóit, ahogy sétálnak, nézelődnek, tartanak valahová, vagy valahonnan, futnak a gyerek után vagy elé, abszolút alkalmatlan cipőben bukdácsolnak a fűben (édesistenem, hát máskor nem tudja bemutatni a tűsarkait?), üveggel/vattacukorral/ennivalóval/gyerekkel/szatyorral/műanyagmotorral... a kezükben bandukolnak vagy ülnek és derűsen beszélgetnek egymással.
Este koncertek SZTÁRvendékekkel. I már várt, már vigyorgott, már messziről táncolt. I-t most fedeztem fel, illetve ő is engem és nem értem eddig hol volt. Ma elmondta, hogy nem képzelte volna rólam, hogy ennyire tudok bulizni, torzulni :)).
És a korona: az előadó a Most múlik pontosan-t énekelte, nem akárhogy és én nem hallottam meg, hogy csörög a telefonom és visszahívtam ŐT és még jobb volt utána és még most is, mert a barátság jó, nagyon jó, még ha ritkán beszélünk is, de a szívemben ott van és megint angyalos volt, mert a rongyos esküvőt láttam magam előtt, MINDENT, ami akkor történt és most jó, nagyon jó, mert szeretet van a szívemben, végre nem keserűség és ez nagyon finom érzés nekem és köszönöm nektek, mindnek, aki jó szívvel gondol rám és izgul, segít, bátorít és vigasztal.
Na, mingyá meghatódom, de nem ez a cél, hanem fenntartani az imént vázolt állapotot bennem, még akkor is, ha már a TH nem segít és már nem nagyon segít, érzem, itthagy, magamra a csupasz lelkemmel, hadd küzdjek meg vele, hogy ne fájjon, hanem örüljön végre, mert élni kell tovább és van miért.
Köszönöm.
