Asszem megírtam, hogy Bé elhajította az egyik kesztyűjét egy hógolyóval az udvarban, ugye?
Tegnap vettem neki újat.
Reggelre Spuri megtalálta (a 15 centis hóban) és felhozta a szélfogóba az elveszettet.
Aztán.
Jön tegnap Bé lóhalálában, hogy adjam oda a telefonomat, mert az övé csúszkálás közben elveszett a hóban.
Odaadtam, elrohant.
Utánamentünk. Sétálgat a töltés aljában a hóban, fülén az én telefonom, csörgeti az övét.
Kérdem tőle nagy ártatlanul: Te! Nincs lenémítva a telefonod?
Ja! De!
hörrmorrgrrrrááááááááááááááááááááááá
Meglett. Véletlenül.
Édesgyerekem.
