Valamikor a közeljövőben a Comenius program keretében holland diákok látogatnak a sulinkba. Meg gondolom a tanáraik is. :))
Erre készülve egy dalt tanulnak meg Bé osztálytársai, azok, akik angolosok, angolul. Bé németes. De azt mondták, legyen ő a karmester.
Elpróbálta úgy, hogy még nem látta (najó, a filmet már látta, régebben). És ugyanolyan szabadsággal és örömmel adta elő a komoly karmesteri munkát, mint a színész.
Tök jó volt nézni.
Aztán megnézte, lopott pár elemet és még jobb lett.
Szeretem, hogy ilyen. Lelkes, vidám.
És még az is történt, hogy megríkatták a magyartanárt, nem ÚÚÚÚÚÚGY, hanem meghatódott. Mert becsöngetés után, míg várták, hogy megérkezzen spontán elkezdték mondani együtt, hangosan a feladott verset, a tantónéni meg így találta őket, hangosan skandálva a Toldi Előhangját.
Meg is kapta mindenki a fél ötöst. A másik felét meg majd az első ének feladott részeiért...
