Voltunk szavazni. Ez nem hír. Az már talán igen, hogy mire kifelé jöttünk jó sokan igyekeztek befelé. Ez teccett.

Aztán kézenfogva ballagtunk a napos oldalon, A elmesélte hogyan szavazott, én beígértem neki, hogy átmegyek a túloldalra, ha folytatja. Aztán még megvizsgáltam a szelektív kukák tetejét. A műanyagost nem lehet megemelni, csak a lyukakon dobhatsz bele szemetet. Az üvegesét sem. A papírost igen.

Aztán főztünk. Én bekapcsoltam a rádiót, valami jó zenét próbáltam keresni, de a délelőtti misére találtam csak, ahonnan sürgősen továbbtekertem (elnézést a hívőktől, de engem idegesít a könyörgés MINDEN formája). A azt mondta, hagyjam csak ott, nemsokára úgyis kötelező lesz. Bár megtettünk ma mindent ellene, amit törvényesen lehet. Még emlegetett valami Sámánvasárnapot, ahol majd a dobokat hallgatjuk mély átéléssel, de ekkor már a kezemben volt a fakanál...

Megálltam az emerkettőn, de csak három számot bírtunk meghallgatni. A eldobta az éppen pucolt krumplit, kirúgta maga alól a széket és berohant a szobába. Az ACvillámDC cédével tért vissza. Fullhangerőn hallgattuk meg ezt így mulat a komenista jeligére (ránk aggatott jelző a faluban). Ablak nyitva, tehát a Cs utca is ezt hallgatja. Még elszórakoztunk azzal, hogy talán ez is tilos lesz, mint a "hanyatló nyugat ópiuma" és muszáj lesz Kárpátiát hallgatni. Megállapítottam, hogy valszeg engem fognak először halomra lőni, mert rosszul viselem a rám erőltetett dolgokat. Nagyon rosszul.

Aztán eltűnt a net, rögtön kiderült, hogy a tvben is csak a hangyaháborút fogjuk egyenes közvetítésben. Ez alaposan megtámogatta az ébredező paranoiámat, de úgyis kiderül majd, hogy csak valami teknikaji malőr történt, mert lám, már van net, van tévé.

Ebéd után A elment, én meg dolgoztam egy kicsit a jövőn: tanultunk Bével. Ez a legjobb befektetés - mint tudjuk.