Ballag az ember lánya téli estén dolgozni kicsit a falubeli munkahelyére. Semmi fontos, de szép volt az út. Csend van, csillog-villog a hó (jó lenne MEGÖRÖKÍTENI, de buta hozzá a telefonom fényképezője), alattomos jégcsapdák lesnek rád, aztán később, a templom után már sík jég az út. Jó móka ugyanolyan sebességgel végigmenni rajta, mint a tiszta betonjárdán. A fülemben Jason Mraz danolászik. Szeretem. Tisztának érzem. Az nekem fontos.

Hazafelé bátrabb vagyok a kis pohár játszós pálinkának köszönhetően, meg is csúszok vagy hatszor, mire hazaérek. Egyszer nagyon necces. :))

Jövök végig a főutcán, már a negyedik kocsmát hagyom el (NEM MEGYEK BE! Hallod Tyúk? :DD), de nincs nagy élet. Mire elgondolkodom ennek okain, szembe jön velem három piszkafa vékonyságú lány, sietve, magas sarkokon billegve. Megfagy a levegőben az utánuk szálló parfümfelhő. Ilyenkor ez hogy működik? Megfagy egy tömbben, aztán halk robajjal leesik? Olvadáskor észrevétlen felszáll és a járókelők keresik a lányt, akiről származik?

Nem tudom.

Befordulok az utcánkba (Jason Mraz hazafelé is elkísért), még megsimogatom Balut a sarkon (kölyök golden), aztán már csak a saját macskáinkon kell átvergődnöm és már itthon is vagyok.

Különösen jó dolog télen HAZAérni.