Ültünk a töltés tetején, és hol halkan beszélgettünk, hol hangosan nevettünk. Á, röfögve röhögtünk.
Ő hozott egy kicsi üveg meggybort, én meg valami nasit. Ettünk, ittunk, váltottuk a világot megfele, néztük a zöld tájat, meg a felhőket, hajtottuk a szúnyogokat mikor már nem sütött oda a nap. Kiültük a füvet a töltés peremén.
Beszéltünk gyerekekről, betegségről, tervekről. Mint mindig.
Elmentem ma oda. Nasit nem vittem, de bort igen. Megfeleztük, mint akkor.
És köszi a tegnapi cseresznyét.
