Szerintem átcsellózza eM fejét az aktuális Lány, eM viszont vakon szerelmes.
Beszélgetünk, képben vagyok (hálistenhálistenhálisten!), a rengeteg tapasztalatom meg azt súgja, hogy nem oké. Gyerek szenved, én meg bőszülök.
Nem felhívni a Lányt. Nem elküldeni ahalálfaszárárára emberiességi tanfolyamra. Nem megírni neki a fészbúkon, hogy mi a véleményem. Nem megkeresni a szüleit, hogy nézzenek a libuska körmére.
Hallgatni. Megértően. Nem megvédeni. Támogatni, hogy egyedül meg tudjon ezzel küzdeni. Vele fájni, vele örülni, még akkor is, ha távolabbra látok a ma esténél.
Jaj.
