Szeretek vele lenni.
Mert tudunk kínunkban nevetni. A szegénységen, a bénaságon, az esetlenségen. Együtt.
Mert elnézi a hanyagságom, mert nem olvassa a fejemre a hibáimat.
Mert erős.
Mert látott kínos helyzetekben és mégis.
Mert nem bánja, ha nem beszélek. Mert kivárja, míg igen.
Mert képes azt mondani, hogy igazam volt. Azt is, hogy nem.
Mert többnyire ugyanaz pihentet bennünket. És ugyanaz dob fel.
Jó és kész.
