Így aztán nem érek rá.

Leadszerűen a napjaim:

- Még nem biztos, hogy jó ötlet kutyakajás konzervdobozba virágot ültetni, meglátjuk.

- Ugyanez a kétség vonatkozik a régibiciklire telepített virágokra is.

- A gyerek hiába 14 éves, attól még büszkén bemutatja a teli locsoló kiürítését a gyepen, körbeforgásos módszerrel.

- Ugyanő még aznap este megállapítja, hogy le kellene borotválnia a bajuszát. 

- Továbbra sem vagyok hajlandó az SZTK-ban lehajolni a kartonozó ablakánál csak azért, mert teleragasztgatták az üveget mindenféle papírral. Komolyan frusztrál a tudat, vagy inkább sejtés, hogy azért van úgy, hogy még az elején megfelelő viselkedést vegyen fel a kedves beteg. 

- Viszont az ottani doki is a műtét mellett van, de négy hét múlva megint látni akar és akkor majd átbeszéljük. 

No, hirtelen ennyi.

Van két bejegyzés talonban, de az egyikhez olvasni kell, meg a másikhoz is el kell mélyedni valamiben. 

És megvan az egyik  nagycég könyvvizsgálói záradéka. Örülörül.