vaskalap

Felkísértem ma este és megdöbbentem. Az én jólelkű, jószándékú, kiskölykökre vigyorgó fiam és az ő szelíd, angyalmosolyú (szerintem némiképp öööö bárgyú, de mindenképpen mamlasz) haverja akasztófát készítettek ma délután a kölyök szobájába, arra annak rendje…

Gombapörköltet eszik és transzvesztitákról szóló dokumentumfilmet néz a NatGeo-n. Mi lesz ebből?

Annyira szomorú volt, hogy felajánlottam neki, ne menjen úszni, ha nem akar. Nem akart és ez rendkívüli eset. Ketten voltunk itthon. Odahúztam az ölembe, ringattuk egymást, simogattam a hátát. Buta vígasztaló szavakat mormogtam a fülébe. "- ... mondd el, hogy…

Ti hogy értek haza? Mire vágytok olyankor a legjobban? Én arra, hogy lepakoljak, átöltözzek és megigyak egy kávét. Ez max negyedóra, még cigivel is. És azt szeretném, ha ezalatt békén hagynának. Na, ez a krvanehéz. Áll a kölök, dagad a feje az elfojtott…