Jól van, érzem én a várakozást. Csak ilyenkor mindig az iskolás stílus jut eszembe, hogyaszongya: Legszebb nyári élményem.
Inkább álljunk oda egy képeslapállványhoz és pörgessük meg.
Képeslap1
Ülök a szállás teraszán, előttem hosszan elnyúlik a kert: balra két kis faház, jobbra egy kerek kúptető, balra lejjebb tűzrakó, nagygödör, kishíd, akácfák, homokozó, mászóka... Bé nekiindul és rohan lefelé a lejtőn, át a hídon, nyomában a kutya. Ebből a képből sok van. Reggeli, déli, esti fényben.
Képeslap2
Ez több oldalas, lapozható. Ringatózás a hintaágy1-ben. Ringatózás a hintaágy2-ben. Heverés a nyugágyban. Elnyúlás a kanapé1-en. Elnyúlás a kanapé2-n.
Képeslap3
eM áll előttem, sárpettyekkel borítva, vigyorog. Megtolta az elakadt kocsit. Azóta négyszer mostam ki a szerelmetes pólóját, de a foltok nem jönnek ki.
Képeslap4
Bicajok a vonaton. Három egymás mellé, szorosan belegózva, a negyedik a tetejükön, kipányvázva a zárral a csomagtartóhoz. Fiúk vigyorognak.
Képeslap5
Ugyanaz a vonat. Ülök az ablak mellett, fülemben zene, bambulok. eM két ablakkal arrébb könyököl, kilóg a feje. Egyszerre vesszük észre az őzet, összenézünk. Jó.
Képeslap6
Esti kép, tűz, bogrács, alufóliába csomagolt krumpli, hagyma, fűszerezett hal. Lefejelt: bográcsállvány, fásszín gerendája, kúptető széle. Ez egy ilyen nap volt.
Képeslap7
Szentjánosbogár-csíkok. Este későn bicajoztunk vissza, jöttek velünk szembe. Szép zöldeskék, világító csíkok.
Képeslap8
Kisváros, vasútállomás. Bementem jegyekért, pénztáros telefonál. Hamar kiderül: nem munkaügyben. Várok. Rám néz, utál. Rosszkor jöttem. Toporgok, várok.
Továbbra is telefonálva: - Mit szeretne?
- Jegyet.
- Mondja!
- Majd ha lerakta. Bonyolult.
- De, mondja csak!
- Jó. Négyen vagyunk, család, két gyerekkel. Négy bicaj...
- Várjon! - Elköszön a telefonban, lerakja.
- Melyik vonatra?
- A 11.25-re.
- Az még soká lesz.
- JÖJJEK VISSZA KÉSŐBB????
Később az ő ablaka alatt rendeztünk célbadobást az üres félliteres flakonokkal a kukába.
Képeslap9
Mézespálinkát öntök kispohárba. Ebből a lapból is sok van.
Képeslap10
Éjszaka. Mindenki alszik, én még olvasok. Leoltom a lámpát, várom az álmot. Hallom a kutyát: kopognak lent a körmei. Nem tudom mit csinál, toporog. Sokáig. Halk vakkantás. Felkelek, fényt csinálok: áll a lépcső alján, nem tudja sötétben bevenni a kanyart. Feljön, lefekszik az ágy mellé, szusszant, minden rendben, alhatunk.
Reggel hatig. Mert akkor kelni kell, hát világos van, nem látod? - Feküdj le az ég áldjon meg, korán van! - Nem fekszik. Elszundítok. Arra ébredek hogy az alkarom legfinomabb bőréhez nyomja az orrát. Szúr. Aztán hideg. Szuszog. NÉZ.
Képeslap11
eM telefonál. Meggyőződése, hogy a kerti zuhany hordójának oszlopát kell fogni, hogy legyen térerő. Tehát áll a kölök, kapaszkodik, dumál.
