- Hármasra feleltem töriből!
- Örülök.
- Lett volna jobb is, csak a végén jöttem bele a témába.
- ...
- A négyest már mondtam?
- Igen.
- Azért örülhetsz neki most is, duplán.
Nem ezért jöttem, csak jellemző Bére, az imént hangzott el a párbeszéd. Ő az emeleten, én a konyhában, tehát ordítva. Hadd tudja az egész utca.
Nem vagyunk készen, de lelassultam, lenyugodtam, szaromle állapotba kerültem. A fontos cégek megvannak, záradékok megvannak, a többinek meg fél éve is hiába rinyálunk, hogy hozzák el a számlákat. Igen, ilyen is van. Nem hozza, aztán meg szívja a fogát, hogy TAO-t kell fizetni. Mert a bankon ugye látszik a bevétel. Csak azt nem tudom kivel őszinte, ha a könyvelőjével sem.
Viszont van már tiszta ruha mindenkinek, zokni, gatya is, tele a fiókok. Azért vasárnap jó volt, hogy nem mentünk vissza a buliba, csak ebédelni voltunk kint, délután meg piszmogtunk az áldott csöndben. Lassan, majdozva, nyugodtan.
A pénteki koncert meg!!! Én nem tudom, tán visszafelé fejlődök, vagy úgy járok ezzel is, mint a görkorcsolyával. Mert azzal úgy volt, hogy nem kaptam meg gyerekkoromban, aztán felnőttként lett, el is törtem a lábam vele. Miatta.
Szóval a koncert fergeteges volt. Bével voltam, meg Mártival, férjével, kislányukkal. Mondtam Bének, arrébb mehet, ha ciki az anyja, de azt mondta, semmi gáz, tomboljak csak, bár a fejét jó lenne ha nem ütném le, szűk a hely, sokan vannak, nem tud elhúzódni.
Most hosszan el kéne mesélnem, hogy odaértünk, késve kezdődött, ótvarul volt elhelyezve a színpad, tömeg volt, nem láttunk semmit. Csak hát nem erre emlékszem. Hanem arra, hogy másfél órát végigcsápoltam, tomboltam, táncoltam, énekeltem, ordítottam, hujjogattam és nem, nem rekedtem be, és a lábam se fáradt el (hajrázumbaaaa!). Még további másfél órát vállaltam volna. A szar elhelyezés, tömeg, stb ellenére.
A visszafelé fejlődéssel meg úgy vagyok, hogy rajongom a zenéjüket, nem, nem vagyok szerelmes a Tibibe, viszont nem múlik nap nélkülük. Jó a szöveg, jó a zene, jó az egész. Én meg jó későn jövök rá, hát ugye egyik-másik nem mai muzsika már, van köztük bőven hat éves is, de nem napilap ez, hogy holnap már ne legyen érdekes.
Aztán hogy most a zenéjük hatására vagy éppen fordítva, azért hallgatom most őket, mert átalakulok belül, hát nem tudom. Valami makacsság fejlődik bennem, még nem látszik mi lesz, még nem alakult ki, csak érzem, jön. Nem személyre, nem helyre, nem eseményre, hanem általában VALAMIRE. Oké, figyelek.
