Felhívnám a világ figyelmét, hogy ne akarjon megváltoztatni, más útra terelni, mert jó úgy nekem, ahogy vagyok, a fájdalmakkal, zavarokkal, gátakkal, hülyeségekkel, bunkóságokkal, keménységgel és még sorolhatnám.

Sajnos erősen úgy működöm, mint a birka, akinek megtámasztják a homlokát: ellent fogok tartani. Nem tolatok, nem változtatok irányt.

Ha néha panaszra adom a fejem, akkor az azért van, mert azt várom, hogy meghallgasson a világ (egy kicsi szelete). A megoldás, kiút már többnyire ott van a fejemben, csak jó egy kicsit nyígni.

Ha változni akarok, magamtól fogok, máshogy nem megy, bocsi.

Lehet, a végén hótt egyedül maradok majd, de az is az enyém lesz.