Jövök hazafelé, de fogalmam sincs hogyan, mert még mindig dolgozik az agyam, mert bankot könyveltem és ha fordítva csinálom a tételt, akkor kétszer lesz kevesebb, de az a jó a bankkönyvelésben, hogy ellenőrizni tudom az egyenleget és akkor rögtön látom, hogy gáz van, de lehet, hogy francia számot ütöttem, meg az is, hogy tök mást, mint a kivonaton van, és akkor még az import számlát nem is mondtam, mert a deviza értéket ütöm a forint helyére és az kész csőd, különösen, hogy az az ablak betűt nem vesz be, csak számot, meg ott van még a lekötött számla, ami nem fog egyezni, ha az alapszámlára könyvelem az ott kapott kamatot és az is izgi, ha ki sincs kontírozva a tétel, mert szar ennek a banknak a kivonata, nem átlátható, nem világos, hanem szar. És készen vagyok az áfákkal, de ez a kijelentés rögtön hatályát veszti, mert telefonálnak az egyik cégtől, hogy lenne még egy számla, anyád. És jön egy ügyvezető és ott beszélgetnek mellettem, ami nem baj, mert függetleníteni tudom az agyam tőlük, de nézzem már meg ezt, oké, megnézem, vissza a könyvelőprogramba, de nézzem már meg amazt, oké, megnézem, vissza a könyvelőprogramba, de kérjek már egy folyószámlakivonatot, oké, kérek, vissza a könyvelőprogramba... a hajam csomókban hullik. A főnököm mellettem ül, mert kicsi ez az iroda és látom, hogy azt sasolja mit csinálok (nem ellenőriz, hanem unatkozik), viszont ettől összeakadnak az ujjaim és feszt elütöm a számokat. Üljmáshova. Aztán rájövök, hogy kétszer utaltak át egy számlát, felhívom a kollégát, aki várj csak! felkiáltásal nekiáll megnézni a bank felületén, amit én a kivonat alapján mondok neki, de kivárom, nem osztom le, hogy ugyanazt nézem bzmeg, csak papíron, hanem tényleg türelmesen kivárom.
Holnaptól éjszaka megyek dolgozni. Akkor csend van, nem jön senki, nem csörög a telefon, listán megkapom a kívánságokat, semmi adjuramistendeazonnal.
De szép lenne.
