Mondok valamit, jó?

Apró gyerekkorom óta vágyom egy sarokra, egy szobára, ami csak az enyém. Akkor megyek oda és azt teszek ott amikor és amit akarok.

Most, itt, megvan. ENYÉM. Itt csak az van, amit én akarok. Az most mindegy, hogy jó e az a valami, szép, izgalmas vagy tisztességes e. ÉN döntök. Kedvem hangulatom, indulatom szerint.

És ha itt nem válaszolok, akkor ezer más módja van az érdeklődésnek. A valódi érdeklődésnek.

Én is olvasok blogokat, kommentelek is, kérdezek is. Ha nem kapok választ, akkor HA IGAZÁN érdekel, megkérdezem pl. mélben. Ott még mindig elküldhetnek valami félválasszal, de akkor tudom, hogy ne kérdezzek.

Szóval, hogy összefoglaljam: ez az én váram, itt én vagyok az úr. Itt az önzésem, a nemtörődömségem, a bunkóságom is érvényesül(het).