eM kirándulni ment ma székesfővárosunkba. Múzeumokba a kémiatanárával, évfolyamtársakkal.
Hajnalban önállóan felkelt, elkészült, bepakolta a tegnap este elkészített szendvicseket, majd el.
Egy óra körül összeszedtem a bátorságom és felhívtam.
- Szia! Jól vagy?
- Aha.
- Merre vagytok?
- Nemtom.
- Két múzeum között félúton?
- Aha.
- Hagyjalak békén?
- ..... Igen.
- Akkó' szija!
- Szia.
Felhívom a figyelmet az árnyalatnyi gondolkodási időre az utolsó sorban. Azé' az jelent valamit.
Továbbá felhívom a figyelmet arra a tényre, hogy ad1: viszonylag gyorsan rájöttem, hogy zavarok (bár nem mondta), ad2: nem sértődtem be, hanem szépen elköszöntem.
