vaskalap

Akasztják a hóhért, vagyis engem. Bének rossz napja volt, ennek megfelelően is viselkedik, konkrétan úgy, ahogy én szoktam ilyenkor. Pattogó, rövid válaszok, csak a lényeg, semmi sallang, aztán eltűnik az emeleten, pedig ilyenkor beszélgetni szoktunk fél órát a napról, a…

Bé ma kirándulni ment a fővárosba az osztályával. Reggel hat előtt bicajra ült, kikerekezett a vasútállomásra, hogy elmenjen a vonattal a városi állomásra, ahol a többiekkel találkoznak. Megbeszéltük, hogy hív, ha már a pesti vonaton vannak. Egyezkedett, hogy csak megcsörget…

Ülök és bambulom, ahogy ír Bé a fotelben terpeszkedve, a térdére támasztott papírra. Semmi különös, csak szépnek látom.  Mindegy. Egy csontos kamaszkéz, egy hosszú, vékony, izmos láb a farmerben, vagy eM gyönyörű fogsora, borostája, vagy csak a macijárása,…

Idétlenül nevet, bödönhangja van, nőzős beszólásai vannak, mindenféle beszólása van, feszt vigyorog, mint az úritök, sokat mondja: haggyámá, sóhajt a szülői korlátoltság miatt. Úgy néz ki, mint egy kaszáspók és csak másodszori szólásra teszi fel a sapkát a fejére,…

Amikor olyanokat, mond, hogy: - Ez egy nagyon depresszív adaptáció! akkor megsajdul a szívem, mert már ez is??? Ilyeneket? Mintha azt mondaná: kék az ég! Ugyanolyan természetességgel.  Borzasztó.