Nem ez az egy nap, jó?

Ma nem megyek a fészbukra, vagy behunyom a szemem.

A Szent Anyaság intézménye távol áll tőlem, ezért aztán csak cicegéssel tudom szemlélni a "mamikámforever" típusú megnyilvánulásokat.

NEM május első vasárnapja az anyák napja! Írtam én már erről nyilván, aki unja, ne olvassa.

Amíg nem vagy anya, nem tudod. Addig csak egy nap, egy bokréta, esetleg csoki, ágyba vitt reggeli, mittomén. Majd mikor már anya vagy, megtudod.

Egy százszorszép odakészítve, csak úgy. Türelmes kísérgetés a kertben, itt is nyírd le, ott is, arra vigyázz. Remegő büszkeség, mert olyan sok ember előtt táncol. Már megint versenyre megy, ilyenre is, olyanra is. El nem mulasztott estipuszi, még akkor sem, ha én már alszom. Bizalommal megosztott érzelmi viharok. Dicséretek, idegen szájakból. Terv, jövő, eredmények. Amikor azt mondja: Majd az anyukám szed nekem pörköltet. (Igen, ez is.) Az első bográcsos, önállóan. Hogy már elintézi egyedül amit kell, mert olyan nagy és okos, hogy meg tudja csinálni. Mert olyan pöttöm volt mindkettő, hogy elfértek az apjuk tenyerében.

Nekem ez a lényeg. A fejlődés, a haladás, az önállósodás, hogy nekem lassan már csak annyi a dolgom, hogy álljak a háttérben és mosolyogjak.