Hát van az a perc, mikor tele a csukám a MÁS problémáival. Ott tartok, hogy nem érzek emiatt furdalást, semmilyet. Elfáradtam a kérdésekbe, a gondolkodásba, abba, hogy hótt felesleges bármit is javasolni, úgyse történik semmi.
Miért van, hogy vannak nők, akik mindenben arra várnak, hogy majd elintézik helyettük? Aztán, ha nem mennek rendben a dolgok (mert nem mennek), akkor miért nem lépnek a saját érdekükben? Miért félnek elindulni a városba, elintézni, hogy más ne férjen a bankszámlájukhoz? Nem, nem fóbiás egyénről van szó. Miért hagyják a gyerekük farsangi jelmezét másra, aki már sokszor becsapta őket? Aztán meg lehet kapkodni kétségbe esve az utolsó percben, segítségért könyörögve mástól.
Jó, tudom, nekem könnyű, én határozott vagyok. De ha másért nem, a gyerekéért ő nem lehetne???
