Állok a tűzhely mellett, várom, hogy felforrjon a krumplileves, aztán megyek fürdőszobát takarítani, de míg várok, bambulok ki az ablakon, nézem a kertet, "víz alól süt a nap", néha dörög egyet az ég, érdekes-szép-lángoló a tűzvirág (persze nem ez a neve, de nem tudom micsoda), Kelemen, a kakas kívülről heverész a tyúkudvar mellett (mert persze nem vágjuk le a szárnytollát, mert akkor a tojásban nem lesz mag, de hát nem ERRŐl szól ez), néha meglendül a szél és akkor még többféle zöld van a nyárfákon, virágzik a cserjés pimpó is, világít a sárgája.
Szeretem a sárgát, bár ruhám nincs ilyen színű.
Kék voltam mindig, de mostanában elmozdultam a barna, homokszín felé. Öregszem vagy mifene.
Tegnap fehér inget kívántam meg felvenni, fekete nadrággal, ez se mindennapi. Rosszat álmodtam az éjjel, (Mikor nem mostanában?) talán ezért.
Hazajöttem ma háromkor. Rég volt ilyen, még vasárnap is bőven négy után jöttem el a melóból. MA lett elegem, ma fáradtam el annyira, hogy kirúgjam magam alól a széket és hazajöjjek.
De nem rinyálni akarok, hanem nem is tudom mit.
Kádsúrolás közben bevillant egy gondolat az elveszett bizalomról és annak következményéről, amit még most se fogok fel, mert a szeretés megvan, de bizalom nélkül mit is ér?
Valami ilyes, de ezen még dolgoznom kell.
Később főztem, válaszolgattam a rádióban okoskodó szakértőnek, cikáztam, futkostam a házban, mert már zavar a kupiállapot, hiába porszívózott fel A a hétvégén, a pakolás hidegen hagyja.
Még 12 nap 31-ig, addig készen kell lenni mindennel. Számoljuk a Mentőssel a napokat, mert neki is sűrű a májusa, bár egy szabadnapja talán lesz.
Egyet én is beiktatok, vagy talán kettőt is.
Álltam reggel a teraszon és bámultam az ártéri fákat, a kékes párát, a napsütést, hallgattam a madarakat és nem értettem miért nem OTT vagyok.
Hétvégén. Egy hajnalt-reggel ott töltünk A-val, ez már biztos.
Muszáj.
