Falunapra szoktam először leszőrteleníteni a lábam. Télen nem érdekel, de aztán a tavaszi szél ha meglengeti, hát az már zavar. Azt a 26 szálat.
De nem ezt akarom mesélni.
Tegnap orgazmusos élmény volt elmenni egy bemutatóra és most - még - nem a színházra gondolok. Egy új épület, amire már nagyon régen gyűjt a falu, amire már nagyon régen vágyik a falu. Gyönyörű, hatalmas, világos, okos, praktikus, végrevégre! Még nincs átadva, még nem vehettük birtokba, de az ÖRÖM estig bennem maradt. Estig, mikor színházba mentünk, népszínházba. Nálunk a falunap azzal kezdődik, hogy a falu társulata ősbemutatót tart pénteken este. Nehéz darabot választottak. Bé el is szunyókált egyszer, de azért hozzá is eljutott egy-egy gondolat. Írtam már erről a társulatról. Tanár, rendőr, nyugdíjas, volt jegyző, büfés... De átadták! Igaz, rosszul kezdődött, mert kezdés előtt két órával berendelték a rendőrt dolgozni, úgyhogy a beugrás miatt fejedelemasszony fia idősebb volt, mint az anya. Olvasta a szerepét, de mivel ő az egyetlen, aki némi színészi gyakorlattal rendelkezik, megoldotta.
Most szól a zuram, készen van, mehetünk.
Majd folytatom.
És hát mit is mesélhetnék még a falunapról, amit eddig még nem mondtam el?
Kell.
És jó.
Reggelre talán nem lesz hangom, kicsit kiordítottam magam.
Najó.
Hamar kiértünk, még elég gyéren lézengtek a falubeliek, csak a bográcsok körül volt nagy a nyüzsi. Még tán le se lakatoltuk a cangákat, de már pálinkáspoharakkal közelítettek felénk. És ez el se múlt estig. Még induláskor is utánunk kiabáltak, hogy na, csak egy búcsúpoharat!
Én vért is adtam, mert kitelepült az állomás. Én voltam a harminchetedik és még jöttek utánam. Ez jó.
Majd holnap folytatom. Leesik a fejem, olyan álmos vagyok.
Azon gondolkodtam nap közben, hogy mit is írhatnék, amit még ugye nem, tavaly, meg előtte.*
Hát esetleg azt, hogy meglepetés és orgazmus volt, az egyik együttes, aki klezmert játszott. Fiatal srácok saját és klasszikus klezmer számokkal.
Meg azt is, hogy meglepően nagyot buliztunk egy lánnyal, akinek a férje az egyik cég ügyvezetője. Na, belőle is a méltóságos üldögélést néztem ki, csápolást aaazt nem.
Így aztán ma nincs hangom, meg fáj a torkom, de nem baj, ma már nem akarok énekelni.
eM szolgálatban volt, őrizte a fellépő műűűvééészeket, rohangált, intézkedett, pörgött. Még dedikát is kér nekem. :))
Talán ezért lehetett, hogy a mai horgászversenyen második lett. Jaaaaj, olyan büszke volt! Meg én is. :)) Szakadó esőben ettük a pörköltet a sörsátor alatt, de nem fáztunk, mert a hátunk mögött ott volt a másik sor, összebújtunk, mint a szegény ember malacai.
Szeretem ezt a falut, mondtam már?
*Most jut eszembe, hogy például azt is megírhatnám, hogy összedőlt a sörpad három ember alatt este. Láttam az eseményt. Úgy látszott, hogy megmaradnak a levegőben, nem mennek a pad után a földre, de nem tudták megúszni, seggelés lett belőle.
Aztán azt is, hogy különdíjas lett a mi halpaprikásunk (mi: ahol mi is ettünk), egy üveg bor volt a jutalom, amit aztán egymás után hárman próbáltak felbontani, de utóbb a dugómorzsalék senkit nem zavart a pohárban. Engem se.
