Továbbra is tetszik, hogy nem veszekszünk, ha problémát kell megoldani. Nem is hülyézünk. Inkább előbb-utóbb elröhögjük.

Persze, rendes helyen hívnak egy szakembert, aki felállítja a baszomhosszú létráját, felmászik, kitakarít, lejön, számlát ad(hehe), fizetünk, el.

Vagy: apa előhozza a baszomhosszú létráját, felállítja, kicsit vakarássza a fejét, mert szédülős, felmászik, takarít, összepakol, bemegy, ebédel/vacsorázik.

Nnna. Így néz ki ez nálunk.

Első vihar: nekem feltűnik, elgondolkodom, dobom a két előző megoldást, mert se pénzünk, se baszomhosszú létránk.

Második vihar: elkezd idegesíteni.

Harmadik vihar: megmutatom A-nak. Azt mondja: tényleg nem jó. Bemegyünk, külön-külön gondolkodunk. Másnap reggel megbeszéljük, hogy tényleg tenni kell valamit.

Negyedik vihar: EZT nem lehet elsumákolni, meg kell csinálni. Na, holnap este.

Holnap este: hazaérek a szülőiről, ő még sehol. Később egy sms: most indul haza. Jó, akkor még van egy órám.

Hazaér, átöltözik, egyeztetünk. Én viszem a vasvillát, meg a kapát. Felmegyünk, megbontja a tetőt (halk anyázás, odacsípte az ujját), kinéz, nem jók a szerszámok. Nem hiszem, látni akarom. Már csak az építőjellegű javaslatok esélye miatt is. Kinézek, télleg nem jók. Ülünk a porban, spekulálunk. Lemegyünk, alulról próbáljuk megoldani a problémát. A slag adja fel hamarabb: diszkrét pukkanással elszáll az egyik foltozás. Noproblem, elvágjuk, rövidebb lesz, nem baj. Viszont nem is hat.

Én vissza a padlásra. Azért én, mert ő nem fér ki rendesen a cseréplécek közt, hát istenem, ENNYIRE izmos. Madzag ledob, slag felhúz és hajrá.

Bé rájön, hogy buli van, kirohan, mint később számomra is kiderül szandálban, pólóban, gatyában. Azanyádúristenitfelfázol!!!

Szerintem fél óráig dolgoztam odafönt, térdelve a porban, merev derékkal, hónom alatt a cserepekkel, csapkodó esőben, borús alkonyatban.

Diadalüvöltés lentről, jó lesz, csak így folytasd!

Még leellenőrizzük: nem jó, még valamiért nem jó. Ledobom a slagot, leért ez biztos, mert nyárvogott. Bocsi, nem láttalak. A feljön, bont másik lyukat, ott is nyomulok egy kicsit.

Ééééééééés igen!

Még egy menet: biztos oké?

Biztos oké. Öröm nézni az eredményt. Hallgatni.

Lemegyek, megnézem a nyomokat, hallgatom a hangokat és örülök. Összenézünk: ezt is megcsináltuk.

Hát így takarítjuk ki a csatornát mi.