Naptár szerint május első vasárnapja.

Egyébként?

Köze nincs a naptárhoz, kijelölt naphoz.

Hanem

- a klasszikus nagy napok: első lépések, első igazi szavak, első önálló gondolatok kinyilatkoztatása.

- mikor az évzárón nem bírod elfojtani a boldog vigyort, mert már megint kihívják

- mikor koránál érettebben viselkedik, mert felismeri a helyzetet

- mikor megnézed a nehéz suli felvételi ranglistáját és az élmezőnyben találod a nevét

- mikor este nem bíííír anélkül lefeküdni, hogy puszit ne váltsatok

- és ezt akkor is megteszi, ha véletlenül te alszol el hamarabb, és beoson, és megsimítja az arcod a sötétben, és még pilleszájjal puszit is lehel rád

- amikor nagy komolyan megkeres a házban és megkérdezi, hogy ugye nincs kint ruha a kötélen, mert esőt látott a felhőképen

- amikor kijön utánad a lépcsőre este (te dohányzol) és beszél a szerelemről, ami most kínozza

- amikor táncol a színpadon

- amikor olyan visszajelzéseket kapsz felnőttektől, hogy rendes gyerek

- amikor sokan szeretik

- amikor látod beérni hosszú évek föld alatti és nyilvános munkáját

- amikor mind jobban elengeded, pedig belül sikoltozol, hogy baja esik, elütik, bepalizzák, leitatják, fájdalmat okoznak neki,

- amikor kórházba kell menned vele és belül fagyott jégtábla vagy a félelemtől, de neki annyi elég, hogy tudja: nem fogod egyedül hagyni

- amikor szívesen odafeküdnél a helyére, hogy a te térdedből szívják le a rohadt vastag tűvel a genyőcét inkább

- amikor nem irigyled a sikereit, nem akarod, hogy téged is felsoroljanak, mint háttérmunkást, hanem csak örülsz, örülsz, tisztán és ez elég

Folytassam?

Nem kell.

Értitek ti.

Idén utoljára kell anyáknapi műsorra mennem. Szívem szerint el se mennék. Szegény pedagógusok. Nem tudom, nekik milyen feladat ez, mert legyen megható, meg szép, meg kiváló. Mi meg bőgünk sorban a székeken és utáljuk ezt. Nem lehetne leszokni erről?

Tavaly - negyedikes volt Bé - a tantónéni olyat talált ki, ami túl jól sikerült, mert össznépi (gyerekek is!) bőgésbe fulladt a műsor. Mi Bével elröhögtük. Kínunkban, de elröhögtük.

Idén még kibírom, aztán vége, mert hatodikban már nem szokás mifelénk, ha nem muszáj. Hát... nem muszáj.

Inkább örüljünk csak úgy, ríkató versek, dalok nélkül.