Ültettünk kotlót, 13 tojással. Értetlenül hallgattam az instrukciókat, miszerint naponta kétszer LE KELL VENNI a tyúkot a tojásokról, mert különben éhen hal. Nem is értem hogy maradtak életben a madarak, míg nem volt ember... Nem is beszélve a szénakazalban orozva kelt csirkékről... Namindegy.
Cangáztunk is. Az úúúgy volt, hogy A kitalálta, hogy nézzük meg eM-et a csatornaparton. Hát gyerünk. Aha. Aaaaz nem jutott eszébe, hogy a cangája ottmaradt az anyjáéknál. Úgyhogy sétával kezdtük. Ííííígy viszont fagyiztunk is.
Szép ám a határ! A fű már mindenütt frisszöld, a fák meg egyéniségtől függően beindultak. Virágzik a vadszilva, meg valami lila virágú fa is, a füzek már nagyonzöldek, a többi meg robbanás előtt közvetlenül. És az illatok...!!!!
Nagyot kerültünk a faluban is és azt láttuk, hogy mindenütt készülnek az ünnepre, vagy csak örülnek a tavasznak, mert szép a falu. Itt-ott le van nyírva a fű, meg vannak kapálva a virágoskertek... szóval szép.
Én meg hülye vagyok, mert ennyi évtized is kevés volt megjegyezni, hogy sonkát SZOMBATON főzünk. Sebaj, mindjárt felforr....
