Minap szóltak, hogy menjek tanúnak. Írjak alá egy végrendeletet.

Tudom, hogy jogos a néni elhatározása.

Két nappal később ismét megműtötték: készült rá. Rábeszélte az orvos, hogy ismét nyúljanak a melléhez. Nem tudom mivel vette rá, ő már tulajdonképpen menne inkább.

Mégis példaképem nekem. Erő, életszeretet, intelligencia a maga műveletlenségében is. Egy éven belül eltemette két fiát, már csak a lánya maradt neki. Meg a fájdalom, lélekben, testben. A folyamatos és fokozatos leromlása a testének.

Ellentmondok, ugye?

Nem tudom mi viszi tovább az embert egy ilyen élet után, mint az övé. Nem is akarom megtudni, mert akkor nekem is szembesülnöm kell a tapasztalataival. Ám egy morzsa jó lenne, a hétköznapokra.

Tegnap hazahozták a kórházból.

Mit vigyek neki, mikor meglátogatom? Gyümölcs? Csoki?

Virágmag. Az jó lesz.