Bolond horgász bolond családja bolondságot csinál.
De basszus, mikor már ott állunk a cangák mellett, irányba állva a kapura, hát akkor már nem fordulunk vissza.
Vittem plédet, mert olyan jó volt elképzelni, hogy ülök a parton, kivételesen nem fázok, pedig ősz van. Bé hamar feladta, felment inkább és meglátogatta a nagyapját. Még félóráig bírtuk az esőben, aztán mi is eljöttünk.
Láttunk kacsákat, kormoránt, sirályt. Kaszakűsüllőt, egy kishal után ugorva.
A fák még nem nagyon sárgák. Köd volt a vízen. Illetve pára, mert a folyó melegebb, mint a levegő. És csíkos a víz. A szerint a hőmérsékleti különbségek miatt. Vagy hígabb-sűrűbb a víz.
Arra azért jó volt ez a másfél óra, hogy ismét elmélkedjek egyet az elmúláson.
Néztem a leveleket, ahogy hullanak a vízbe. Egyik lassan, kerengve, a másik forogva, a harmadik pörögve. Volt, amelyik még vissza is fordult egy kicsit, mintha nem akarna leesni. Egyik úgy szállt vízre, mint a kacsák. Egyszer egy levélnyél hullt az ölembe; nem tudom hol hagyta a levelét. Volt amelyik zuhant.
De mind elsüllyedt, szinte rögtön.
