Még mindig nem vagyok magam. Talán már nem is leszek. De az nagy marhaságnak tűnik, hogy két tehetségkutató műsoron mérem le magam. Mert számít az, hogy a régebbiekben ki tudtam emelni egy-két "rajongásra" alkalmas énekest a próbálkozókból, most meg nem? Nem igazán. Mindegy, attól még ez a kérdés szöget ütött a fejembe. Hogy fanyalgok, húzom a számat, pedig reálisan nézve a régebbiek se voltak hibátlanok, voltak hamis hangjaik, mittudomén, de megbocsátottam, mert képes voltam elfelejteni és csak örülni, szurkolni.

Talán csak öregszem.

Viszont hoztam néhány Mester képet és inkább ezekkel foglalkozzatok.

kattakép és láss csodát!