FRISSÍTVE!!!

Hazaérsz és azt látod, hogy nagyon porszívózni kéne, de a gép csöve ragasztószalaggal van összetákolva, ami nem tartja sokáig (Újat? Egyrészt nem találtam a neten (sem), másrészt egy ökör áráért adnák), úgyhogy nekiállsz egy darab műanyagcsövet keresni, hogy majd azzal jól megkóburálod.

A kisházban megtalálod a sok hete keresett vezetékeket a DVD lejátszóhoz. Bingó.

A műhelyben rájössz végre, hogy az a fehér izé felakasztva ottan egy lámpabúra, eM szobájába pont jó lesz, mert mióta itt laktok csak egy égő lóg le középen (venni kell holnap foglalatot a vasasban!).

A műhelypadláson körülnézve megállsz és elérzékenyülsz, mert itt van Bé első bicaja, meg dömper, meg talicskácska. Jaaaaaaj. :))

A tyúkok roppant érdeklődőek, de te csak az ólpadlásra vagy kíváncsi, de ott csak V-AS van, műanyag nuku.

A garázspadláson egy lábbalhajtós kisautó, ez meg eM-é volt anno, a nagyapja hozta Németországból. mmmmmm

A házpadláson meg a sötét van, a fejlámpából kifogyott a szufla, de ott nem is volt cső. Asszem.

Feladod (megesz a kosz, mert nem találsz csődarabot), enni akarsz sósmogyorót, benyúlsz pitliért a konyhaszekrénybe és akkor jóóóól meglátod a MŰANYAG fűszeresdobozokat. Egyik üres. Hörr.

A mérleg: egy óra bolyongás, egy megoldott probléma, kettő függőben, de jó úton, emlékek visszajátszása, pókhálós haj, póló, értetlen kutya, ahogy végigkísér a birtokon.

A Nyilasok jellemzésük szerint kihozzák a meglévő helyzetből a legjobbat.

Na, nézzük azt a dobozt.

Hóttotálteljesen elfelejtettem, hogy A a nagytakarításkor mérgében pillanatragasztóval összeragasztotta a csöveket. És tart!!!

áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá