Azt álmodtam, hogy anyósoméknál alszom és mire reggel felkelek, 8-10 ügyfél vár a konyhában és nyomul az irodába, ahogy megneszelik az ébredésem.
Hát, ez eléggé frusztráló vasárnapkezdet volt.
Viszont csütörtökön este arra jöttem haza, hogy eM úgy mozog, mint egy tokától bokáig begipszelt ember, mert az edzője hazaküldte vele a lövészruhát, hadd lássuk miért fizetünk ki egy kalap pénzt. A lövészruha az egy nehezített cucc, hogy ne mozduljon be lövés közben. Ilyes. Nem találtam nagyobb, jobb képet, de jól néz ki, csak nagyon kényelmetlen. Jellemző, hogy gurulós táska van hozzá, abban érdemes cipelni.
eM mesélte, hogy minap hárman mentek át a négysávos úton a pályáról a szemközti boltba ilyen ruhában. Édesgyerekem, még elfutni se tudsz benne... Érdekes lehetett, mert a karjukat csak erővel tudják teljesen kinyújtani, úgy áll mint Thripioé a Csillagok háborújából. Motoros dzsekinek is beválhat a kabát, ha már nem lő a gyerök.
Most azon mélázik, hogy ebben megy majd a bolondballagásra. Ami két év múlva esedékes, úgyhogy ráér eldönteni.
Pénteken meg egy másik egyenruhával állított haza. Beállt a faluvédők közé, szombaton már járőrözni is ment. Nadrág, mellény, sapka.
Már cipőt is adhatna valamelyik egyesület.
