HTML

vaskalap

Friss topikok

  • Vaskalap1: @perenne-2: Köszönöm. (2018.05.21. 19:17) Segít?
  • csokidrazsé: Egyszer csak összezsugorodik az a láda. Nem lehet mindig a szoba közepén, hogy keresztül essünk ra... (2017.09.30. 14:39) A félelem
  • Vaskalap1: Együtt félünk. (2017.04.11. 19:25) Kéne
  • csokidrazsé: Még mindig :( (2016.12.05. 18:00) Értelmetlen, de forró, égető könnyek
  • Timothea,s: Nem könnyű. Ölellek! (2016.07.04. 18:27) Nem

Címkék

...ésigennnnn! (1) Álom (1) Aprók (13) Bicaj (5) Család (23) Egészségügy (5) émely (7) Francba (13) Fut (1) Haggyá! (4) (2) igen (1) Kamasz (15) Katyvasz (9) Kert (3) Kívánság (4) kutya (3) Márti (32) Mellrák (1) Meló (3) Menekül (2) neked (1) Neked szól (1) Nemérti (6) Nők (4) Nyomda (1) Régi (3) Rinya (6) Terv (4) Tisza (11) Totyak (2) Újvilág utca (6) Zene (2) Címkefelhő

Monológ a kádból

2016.12.01. 20:11 Vaskalap1

Igen, még mindig Ő, még mindig sok minden eszembe jut, az is, hogy egy részem még akkor is azt gondolta, hogy túléli, mikor a tapaszt tettem a mellkasára, még a rakparton ülve-bőgve is volt olyan érzésem, hogy holnap bejövök hozzá, és ül az ágyban és vigyorog és csacsog, hogy hát kitaláltak valamit, most sokkal jobb és nevezzem már be a bicajtúrára, hát majd legfeljebb elüldögél az árnyékban, ha bicajozni még nem tud

nem lehet ezt így felfogni, ilyen hirtelen, még mindig bejönnek tervezős gondolatok, hát ez már beteg dolog, de azt is tudjuk, hogy ennyi vitalitás nem veszhet el, nem múlhat el hirtelen, pedig hát voltak jelek, mindig is voltak jelek, meg készülős mondatok, az olcsó fogtömésnél, és a diszkontszemüvegnél, aztán nélkülünk ment le a szabadtéri előadása

is

innen már csak egy lépés a Halállal barátkozni, elgondolni, hogy ezt még egyszer nem akarjuk átélni, az elvesztést, és akkor inkább most, vagy hamar, mert itt ólálkodik az időtlen figura, aztán viszi aki sorba kerül, de most azért megkönnyebbültünk, mert a Halál se ér rá mindig, és máshol van dolga, és kaptunk haladékot a fájdalomtól is, de jön az majd máshonnan, csak győzzed erővel

és most azt gondolom, hogy ha én kerülök sorra, akkor engedjetek el, ne kapaszkodjatok belém, nem akarom átélni ugyanazt, mint ő, hogy éppen csak nem könyörögtünk NEKI, hogy maradjon, mintha rajta múlna, ettől meg azt érezhette, talán, nem tudom, hogy elégedetlenek vagyunk a teljesítményével

pedig hát

és hát itt jön a tanítás, hogy örüljünk az örömeinknek, tudatosan, átélve, odafigyelve, odafordulva, mert vannak örömök, apró vagy nagy dolgok, és koncentráljunk kicsit rájuk és legyen bátorságunk felvállalni, hogy vannak, ne engedjünk a kesergés késztetésének, mert mennyivel könnyebb elcsüggedni, mint szembemosolyogni a rohadt krva élettel világgal, hogy nézd már, akkor is meglátom a mókást, a hülyeséget, az apró szépet és igenis elringatom vele magam kicsit

jaj, hát persze, hogy hazugság, tudom én, viszont ettől picit jobb lesz, és ha már jobb, nem rosszabb, hát az minden erőfeszítést megér, nem?

de

Ő tudta

 

Szólj hozzá!

Címkék: Márti Francba Katyvasz

A bejegyzés trackback címe:

https://vaskalap11.blog.hu/api/trackback/id/tr5812015452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.