vaskalap

Nem tudom ő mit érez, nem beszéltünk még, csak üzentünk. Tegnap nem akart átjönni, dolga volt a városban, aztán meg már fáradt volt. Talán nem is baj, most úgyse én lettem volna a megfelelő ember neki. Nem sokszor fordult elő velem, hogy ülök és folynak a könnyeim egész…

Kezdődik. A negyedik.

Ha mindjárt kész a vacsora és nem tudsz ellépni a sparhelttól, mert mindenütt láb van, akkor éhesek a gyerekeid. Nem kicsit. Nagyon.  És vacsora után így szól a nagy, félig a fotel karfáján feküdve: - Valakinek itt nagyon büdös a lába. Lehet az enyém.......Jé! Itt a zoknim! -…