Már annyit írtam a környezetről, hogy biztosan unalmas, úgyhogy most a társaságról ejtek pár szót.
Ugyanazokkal mentünk idén is, mint tavaly, kis kiegészítéssel.
Kezdem a sátorszomszéddal.
Eta. 60 előtti, gömbölyded nőt képzeljetek el, de itt vége is a nőiségnek nála. Már a pályaválasztásakor kiderült, hogy inkább más vonzza: hegesztőnek tanult. Most kistraktorral dolgozik a faluban, hát nem egy női munka. Nem baj, ettől még szeretjük. Többnyire, mert néha olyan, mint egy mérges sün. Semmit nem hagy szó nélkül, viszont nem tart haragot, gyorsan továbblép. Eszményi sátorszomszéd: nagyon csendben alszik. Koránkelő, ennek megfelelően ő főzi az első kávét. Haláli csendben motoszolt, míg elő nem bújtam (két méterre aludtam a konyhától), sosem rá ébredtem fel.
Mari. Hanem a másik 60 körüli nőre, aki vagy a tapintatlansága, vagy a részleges süketsége miatt nem tudott reggel hatkor picit halkabban élni. Ő már nyugdíjas, de azért nagyon aktív: piacozik, nyüzsög feszt. Őt én annyira nem szeretem, elfér kategóriában van nálam, különösen, mert apósom barátnőféléje. Az ő gyerekei jöttek el szombaton az unokáival egy éjszakát ottaludni. A nagyobb gyerek 3, a kicsi 1 éves. Aranyos kölykök, nem hisztivitézek, bár a kissrác nekifogott a sírásnak, mikor rájött vasárnap, hogy hazamenés van.
Aztán ugye ott van apósom, róla meséltem már, sok újat nem tudok mondani. Most némileg ingerült, hisztikés volt, de ezt már megszoktuk. Ha nem vesszük figyelembe vagy konkrétan rákérdezünk a bajára, akkor gyorsan befejezi.
És még: A Sanyi. Ő pénteken jött velünk (a többiek csütörtökön indultak) és vasárnap már mennie is kellett, hétfőn meló. Fura srác, ne hidd el róla, amit először gondolsz. Mert egy érzéketlen süket bunkónak tűnik, ezzel ellentétben egy érzelemgazdag, egyszerű, de nagyszívű ember. Jó a dumája, gyorsan forog az agya. Simán lehetne dumaszínházas. Ő főzte szombaton a babgulyást, hát mit ne mondjak? Mmmmmmmm. Én a palacsintát sütöttem mellé, közel két kiló lisztből, órákig. Jó volt.
Veszter bácsi tavaly is ott volt, a felesége meg idén kísérte csak el. Veszter bácsi egy "mozgékony öreg macsó", aki mindig, mindenkinél hamarabb megmozdul, ha felmerül valami. Kedvelem, de vigyázni kell vele: a saját törvényei szerint él, amikhez ragaszkodik. Nem nagyon "vegyül", de szívesen ad.
Az ő felesége a Juliska, aki Irénke, de ez hosszú történet és nem is tartozik ide. Juliska szklerózis multiplexben szenved, 1977-ben derült ki a baja. Egyensúlyzavarok, kettőslátás, pánikrohamok gyötrik, de szerencsére nagyon jól van a betegségéhez képest. Miatta építettünk idén rendes vécét, ülőkével, tetővel. Végtelenül vigyáztak, hogy bennünket ne zavarjon a betegsége, de gyorsan meggyőztük őket, hogy TÉNYLEG nem jelent terhet, ha más kíséri le Juliskát a meredeken a vízhez, vagy vissza és az se jelent gondot, ha pl én vigyázok rá, segítek neki, míg megmosakszik. Szeretnivaló, nagyon hálás asszony, kedves mindenkivel.
Aztán még ott voltunk mi, kiegészülve eM barátnőjével, aki most kempingezett először ilyen körülmények között, de bejött neki, szerette.
Idén egyedül aludtam egy kétszemélyes sátorban (azt mondjuk nem tudom MEKKORA két személyre tervezik ezeket) és jó volt.
És én még szeretnék egy hétvégét a víz mellett.