Kész, vége, két ballagás elmúlt, igen, a nagykaja is. Mindkettő. 

eM túl van az érettségin, négy ötös (ebből egy emelt) és egy négyes. 

Bét holnap íratjuk be a középiskolába. Őszig szinte semmi dolgunk. 

Tegnap volt a házassági évfordulónk. Nem szokott ez nagy buli lenni nálunk, általában csak egy ölelés. Vagy simán elfelejtjük. Most hozott A csokit, bort. Mert beállította a telefonján az emlékeztetőt. 

Krumplit sütöttem, míg a nagyok levitték a ladikokat végre a vízre. Aztán eM hozta a gitárt és eljátszotta mindazokat, amiket a ballagása óta (május) tanult. Úgyhogy az utca is meghallgathatta előadásunkban (nyitott ablak) az óóóóóó, Afrikát, a Nyolc óra munkát, meg másokat. A Halleluját nem vállaltam.

Így volt a jó. Együtt, négyen. Lehet, egyszer vágyom majd rá, hogy elmenjünk valahová kettesben, mint márciusban, mikor nőnapra javasoltam egy randit. Most viszont nagyon élveztem, hogy velük, házasságunk gyümölcseivel töltjük ezt az estét. Szentimentál vége.

Nagyon boldog vagyok, hogy vége a kánikulának, lassan a derekam is visszaáll szokott, nem túl fényes, de azért elviselhető állapotába.

Nagyonhirtelen ennyi.