vaskalap

Már-már szétfolyok. A rajtam lévő zsírmennyiség alapján ez nem is lenne csoda. Mégis sikítottam, mikor beleléptem a Tiszába. Naná. A bokám nem zsíros.  

Bé kinn van az udvaron, a füvön és mint egy vidám Laokoon játszik a slaggal. Lengeti, forgatja a feje felett, aztán behúzza a nyakát, mikor várható a hideg víz fentről. Nem látom pontosan, mert alkonyat van és neki hátulról süt a nap, de biztos vagyok benne, hogy vigyorog.

Már megint az a gyanúm, hogy valaki kotorászik a fejemben. Mert beakadt minap  -mikor cangára való esőkabátot kerestem - az egyik bicajos fórumon olvasott szöveg, ami nekem nagyarcúnak tűnt, bár kétségtelenül van igazság benne. Miszerint a pelerines esőkabátokat vitorlának…

Tegnap négy cédulát hagytam itt az asztalomon, teleírva olyan tennivalókkal, amiket nem szabad elfelejtenem. De most bejegyzést írok először. Mert nem szabad elfelejtenem azokat a pici vagy nagy örömöket, amik érnek. Nnna. Mert VAN áááám esőkabátom, olyan, amilyet szerettem…

Hazafelé kerültem egyet, hoztam két pizzát. Egy Hawaii-t Bének, egy Monte Carlot nekem, nem kenőccsel, tejfölös alappal. Arról volt szó, hogy A nem jön haza ma éjjel, marad a beszélgetés után a zistenhátamögött, tehát neki nem hoztam. Hát hazajött. Főzött is magának hirtelen…