HTML

vaskalap

Friss topikok

  • Vaskalap1: @perenne-2: Köszönöm. (2018.05.21. 19:17) Segít?
  • csokidrazsé: Egyszer csak összezsugorodik az a láda. Nem lehet mindig a szoba közepén, hogy keresztül essünk ra... (2017.09.30. 14:39) A félelem
  • Vaskalap1: Együtt félünk. (2017.04.11. 19:25) Kéne
  • csokidrazsé: Még mindig :( (2016.12.05. 18:00) Értelmetlen, de forró, égető könnyek
  • Timothea,s: Nem könnyű. Ölellek! (2016.07.04. 18:27) Nem

Címkék

...ésigennnnn! (1) Álom (1) Aprók (13) Bicaj (5) Család (23) Egészségügy (5) émely (7) Francba (13) Fut (1) Haggyá! (4) (2) igen (1) Kamasz (15) Katyvasz (9) Kert (3) Kívánság (4) kutya (3) Márti (32) Mellrák (1) Meló (3) Menekül (2) neked (1) Neked szól (1) Nemérti (6) Nők (4) Nyomda (1) Régi (3) Rinya (6) Terv (4) Tisza (11) Totyak (2) Újvilág utca (6) Zene (2) Címkefelhő

Folyamat

2009.10.17. 19:02 Vaskalap1

Paks alsótól Szegedig azon forgott az agyam, hogy milyen érdekes is ez.

Beszélgetünk így, láthatatlanul, megismerjük(?) egymást. Valamennyire. Munka, család, hobbi, mániák.

Aztán jön a "mutass már képet magadról!" Ekkor vagy csalódunk vagy nem, mert illik/nem illik az elképzelt képhez.  Összezavarodunk, vagy még tisztább lesz minden.

 

Felmerül a személyes találkozás igénye. Kicsi ez az ország, de azért mégsem egyszerű. Na, összejön. MINDEN borulhat. Mert hazudott, vagy csak nem mondott el mindent, vagy mi értettük félre, vagy szeretni akartuk és fátyolt húztunk elé.... Mindegy. De egy találkozás akkor sem elég. Többnyire.  Bár az is eldőlhet, hogy igen, elismerjük, jó fej, értékes ember, de közel sosem kerülhetünk hozzá.

De akit újra látni akarunk... hát vele lesz valami. Valami jó és valami meleg, finom, puha.

 

Találkozunk többször, az idő telik, feldolgozzuk az újabb és újabb információkat róla, amit ő eddig titkolt, mert félt, vagy mert még nem volt biztos bennünk.... szóval feldolgozunk.

 

Mellékág: Aztán írunk egy semleges sms-t és nem ARRA  válaszol, hanem arra, amit érzünk gondolunk.

 

Fősodor folytat:  

Ha már fáj, hogy nem látod, hónapok óta nem ültél vele szemben, nem láttad, ahogy emeli a poharat, nevet, beszél, szomorkodik.......... 

 

Na, itt már gyanús, hogy összejött a valami jó, valami meleg, finom, puha. Értékes.

 

Kell ez a kín?

Kell.

 

 

 

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vaskalap11.blog.hu/api/trackback/id/tr705637022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ange-lin 2009.10.17. 19:41:39

Tisztán és egyszerüen megfogalmazva. Ahogy csak egy Vaskalap tudja. Úgy. Mindannyian érezzük. Legyen az barátság, vagy más...igy érezzük. :-***

zazie 2009.10.18. 18:57:18

most én sirok.... valóban nagyon fontos ez a dolog, és én nagyon sokat köszönhetek neki

136863 2009.10.18. 19:12:35

Jól kinézek, ha csak ríkatni tudlak benneteket. Ja nem! Eccer volt nevetés is. Jóvan. Csak az aránnyal van baj.

100994 2009.10.19. 11:42:55

Kibaszottul hiányoztok.

136863 2009.10.19. 16:03:05

Végül mind ugyanoda lyukadunk ki, akárhogy is fogalmazunk.

Ange-lin 2009.10.20. 09:23:24

Nekem is nagyon. De ha most ezt tovább irom, abból nálam tutulás lesz. Krvaélet. Meg a pogácsa, meg a hagymaleves, meg A. bölcsessége, meg B. tisztánlátása, meg T. nevetése, meg a lila táskája, meg ilyenek. Meg a pad üres a mogyoróbokor alatt...értitek?

136863 2009.10.20. 10:20:24

Na, befejezni a tutulást, mert törlöm az egészet. Ki a mell, be a has, jön még kutyára kamion, ülünk még eleget a bokor alatt, Bettike meg körbeugrál bennünket a nyugtatókkal. Na.