vaskalap

Nem jön. Nem megy. Nem lóbál szatyrot. Nem nevet. Nem fintorog. Nem kér. Nem ad. Nem süt.  Nem hoz. Nem visz. Nem kóstol. Nem beszél. Nem ír. Nem hív. Nem ül ott. Nem találkozunk. Nem megyünk. Nem tervezünk. Nem sütünk.  Nem kártyázunk. ------------------------- Nem élünk.

"Mindjártszéthasadok, csak még bírom kicsit" hátsó külsővel tekertem végig a hétvégi bicajtúrát. Ma végre hozzájutottam a jó új gumihoz, ki is cseréltem.  Aztán próbaútra mentem a faluban, hát akkor már a temetőbe. Most már két sírt látogatok szívből.  Vittem virágokat a kertből, Mártinak egy…

...egy hónap, pont egy hónap.  A könnyek ugyanúgy égetnek most is. A diófa alatt alkonyatkor nyüszítve, vagy csak úgy, egy kép láttán. ------------------------------------------------------------------------------------------------------ És még mindig az jut eszembe, hogy majd Mártit megkérem a…

Fááááááááááj.

....nem gondolni rá. Tényleg. Vagy csak vidám dolgokkal kapcsolatban. Aztán mindig eljutok a "na, majd ha..."-ig, aztán nincs majd. ------------------- Hazafelé megint látomásom volt. Mert képekben gondolkodom, és láttam, ahogy bicajozik felém a szokott sarkon, egyenesen ülve a cangán,…

Ültünk a töltés tetején, és hol halkan beszélgettünk, hol hangosan nevettünk. Á, röfögve röhögtünk.  Ő hozott egy kicsi üveg meggybort, én meg valami nasit. Ettünk, ittunk, váltottuk a világot megfele, néztük a zöld tájat, meg a felhőket, hajtottuk a szúnyogokat mikor már nem sütött oda a nap.…

Valami kicsi átjött Mártiból belém. Még sosem fordult elő velem, hogy fantáziát lássak fél marék eperben. Most megfőztem lekvárnak.

Valaki mindig szóba hozza, valaki mindig emlegeti. Valamiről mindig eszünkbe jut, aztán meséljük. Vagy nem.  Néha jó lenne kivenni a fejből, kompletten, néha meg az fájna, ha nem lenne benne. Egyik nap vidám, másik nap nagyon szomorú.  Vasárnap azt gondolod túl vagy a nehezén, kedden potyognak a…

Jövök haza tegnap, bicajozok a szokott úton, intek a Fiúnak az ablakban, mindig ott könyököl, mosolyog, visszaint, talán vár is, talán része vagyok a többi közlekedővel együtt az életének, és akkor az jut eszembe, hogy miért nem ő halt meg inkább, se gyereke, se családja, se szerelme, se munkája, se…

Csöngetek, bemegyünk. Folyosó, jobbra a végén a Szoba, benne fény. Megkérdezem a kislányt: bemehetek?  Persze - válaszolja - menj csak. Belépek. Ágy, még ott van a speciális ágy, kicsit kupi, az a művészi, apró feleslegességekkel. A sólámpa világít. Aztán gyógyszeres dobozok. A…