HTML

vaskalap

Friss topikok

Címkék

Álom (1) Aprók (10) Bicaj (5) Család (20) Egészségügy (5) émely (7) Francba (12) Fut (1) Haggyá! (4) (1) Kamasz (12) Katyvasz (6) Kert (3) Kívánság (4) kutya (3) Márti (30) Mellrák (1) Meló (3) Menekül (2) Nemérti (5) Nők (4) Nyomda (1) Régi (3) Rinya (5) Terv (3) Tisza (10) Totyak (2) Újvilág utca (6) Zene (2) Címkefelhő

Eltelt

2017.05.27. 18:24 Vaskalap1

Át- és túléltünk hát egy évet és két hetet nélküle. 

Ma a temetésének évfordulója van, és én nem szoktam ilyen dátumokat megjegyezni. 

Ott van a neve, születésének és halálának dátuma a síron, és mindig friss virág.

Itt meg a szomorúság, meg az emlékezés. Az emlegetés. 

Még mindig bekanyarodnék feléjük a bicajjal, még mindig bevillan, hogy majd a Márti süt sütit. Menjünk bicajozni. Csavarogni. Jöjjön elmesélni, meghallgatni. 

Ahogy most a virágokat válogattam a kertben, aztán igazgattam a vázában, hallottam ahogy örül neki. 

- Nesze, ronda lila, ezt szereted...

És akkor nevetett. 

És akkor élt.

Élt.

Szólj hozzá!

Címkék: Márti

Tegnap, egy éve

2017.04.30. 21:58 Vaskalap1

Tegnap koncerten voltam. Felemelő, zseniális, érzékeny, vidám, mély, finom koncerten.

Akkor, ott vissza tudtam fogni, el tudtam terelni. Szinte.

Most engedem menni, engedem folyni, engedem átélni magamnak. 

Tüzet gyújtottunk, húst sütöttünk ma este. Ritkán szóltunk, élveztük a békét, az együttlevést. Az elmúlt nap élményeit már megbeszéltük, most csak bámultuk a tüzet, később a csillagokat is.

Most meg - mikor mindenki alszik már - elengedem a könnyeket is.

Egy éve ilyenkor már....

Tudtuk.

De nem hittük.

Az indikátor:

Szabó Balázs

 

Szólj hozzá!

Címkék: Márti

Vágyak, pihenések

2017.04.26. 19:36 Vaskalap1

- Ma végre elmegyek háromkor. sietek.

- Hová?

- Kapálni végre!

Igen, lehet erre vágyni. Húzni a vasat a földben, vigyázni a borsóra, retekre, salátára, néha lehajolni, kigyomlálni a sorból a gazt. A legjobb, ha süt a nap, délután van, már nincs nagy ereje, talán fog valamit a téli hipószínen a lábamszárán. 

Hamar végzek az egyik oldalon, megyek a másik helyre, ott már macerásabb a meló. Vödröt is hozok, meg a maradék kukoricamagot: nem kelt ki rendesen, felül kell vetni. Később rájövök, hogy megfázott, hideg volt minap, nagyon. 

Dolgozgatok csendesen, a szomszédból szemmel tartanak a tyúkok a drótkerítésen keresztül, tudják, hozzájuk kerül majd a zöld a vödörből. 

Fordulok, megijedek, hites felsóhajt: a fűben csak csendben tudott jönni, bocsi. Még nincs kész, nemsokára jönnek majd érte, még el kell mennie dolgozni. Beszélünk még pár szót, aztán folytatom a munkát. Mire felnézek azt látom, hogy ott hajolgat két sorral arrébb, gyomlálja a céklát. Nézem mi a fura rajta.

- Te, a táskádat nem akarod letenni addig...? 

Sajnálom megzavarni, pontosan tudom hol tart agyban, de tán mégis kényelmesebb lesz a vállán lógó táska nélkül. Dolgozunk egymás keze alá, ő gyomlál, én kapálok, kerülgetjük is kicsit egymást, akadályozzuk is, viszont nagyon jó együtt lenni ebben az egyszerű tevékenységben.

Meg mindenben.

 

Szólj hozzá!

Címkék: émely

Tömény

2017.03.20. 18:26 Vaskalap1

Ül! Ülj le! Foglaljon helyet! 

 

Van rám 10 perced?

Mikor lesz kész?

Mehetek?

Á, nem akarlak sürgetni.

Mikor kapjuk vissza a pénzt?

Meg tudnád mondani, hogy...?

Én erről még életemben nem hallottam!

Dehogy mondtad! Ja, hogy küldted?!

Holnap lehetne?

Most azonnal kéne.

Mennyit utaljak? Ja, alszol még?

Beszkennelnéd? Nem, nem tudom mikor volt.

Este hat körül érnék rá.

De hát szerintem több jár vissza!

Hogy? Még nekem kell fizetnem???

És hogyha kb ennyi, és még hozzávesszük eztmegezt, akkor meg tudod mondani PONTOSAN, hogy mennyi?

--------------------------------------------------

De ne legyünk igazságtalanok.

-------------------------------------------------

Igen, de ez a csoki jár neked.

Nem baj, majd megcsinálod, csak nálad legyen.

Te úgyis megcsinálod időben.

Ó, de jó, hogy szóltál!

Ne add vissza, többet akarok adni.

Ezzel a kis csomaggal köszönnénk meg....

Tudom, hogy szereted a rizsescsokit.

Ezt a karkötőt neked csináltam, ne fizesd ki, alig vártam, hogy gyere.

De jó, hogy vagy!

"Az Isten áldjon meg..."

Szólj hozzá!

Címkék: Meló

Kéne

2017.03.09. 18:54 Vaskalap1

Sírni kéne egy egészséges nagyot, de minek, hát csak újratölti magát a kívánság.

Nyilván fáradt vagyok.

Nyilván elegem van.

Volt öröm, sok, igazi, de nem, nem elég. Volt szeretet, volt kedvesség, figyelmesség, de merre megyek én most, már megint?

Keményebb lettél - írja. Pedig nem is lát, nem is találkoztunk. 

Azóta ezen mélázok. 

Keményebb?

Igen.

Muszáj.

Sorra jönnek a rosszabbnál rosszabb hírek, bármerre nézek, baj van, rossz van, félés van, fájdalom van. Fáradtság, kedvetlenség, baj. 

Én próbálom, igazán próbálom. Látni a kicsi szépet, a jelentéktelent, de annyi sok örömet okozót. Átélni a nagy örömöket, mert vannak, igen, meg a hétköznapiakat is, a kicsi sikereket, apró lépéseket, de most a mocsár fog győzni.

Majd jövök, tán egy örömbejegyzéssel, tán nem. 

Most elfáradtam.

2 komment

Címkék: Rinya

Mozgás

2016.12.05. 19:35 Vaskalap1

Hát sétálunk reggelente. Illetve.... 

Szóval odaérek a melóba, a kutya már hangosan nyüszítve fogad, körültáncol, igyekszik nem túl zavaró lenni, de pisilni már ne menjek el, bírjam ki, azt lehet az erdőben is, neki legalábbis nem okoz gondot, nyúljak már a fogas felé!!!

Ma már tudja mit jelent az apró rántás a pórázon, meg a LASSAN vezényszó, bár a lassan is relatív.

Azért azt már elértem, hogy nem röpülök a madzag végén a kapuig, helyben fut míg körülnézek az út szélén, de a gyep közepén már robbanna. Megállítom, odahívom. A karabiner csattanása a startpisztoly dördülése, csak egy halvány villanást látok felrohanni a töltésre. 

Ma balra mentünk, ez a hosszabb út. Az ösvényről max két méterre tér le, a távolság tőlem a legdurvább esetben is 10 méter. Lemarad, előretrappol és így megy ez végig. Nem ér hozzám, nem lök fel vagy meg, csak ellohol mellettem. A fokon lévő vashídon MINDIG ő megy át először, olyan nincs, hogy ne így legyen.

Egyik reggel elbambultam a felvezető ösvényt, de rémlik, hogy hosszan elnézett jobbra, mikor elmentünk mellette. Na, nem volt kétségbe esve, hogy nem kanyarodtunk be.

Szép a kora reggeli Tisza. Most, hogy minden hétköznapon látom, sokkal jobban ismerni vélem. Nem változik, mégis mindig más. Mióta lejárunk lehullottak a levelek, lassan rálapulnak a földre, már nem zörögnek olyan hangosan, mikor belegázolok az avarba. Ismét látszik az ösvény végig a parton. A minapi szélvihar nyomai is ott vannak, rengeteg ágat rugdostam le az útról. 

Volt egy nagyon durva vízszintemelkedés az esők nyomán, de most újra lenn van a víz.

Ami párolog, sellőzik reggelente, letisztult, sötét. 

A kacsák még mindig megijednek tőlünk a mólónál, pedig nem megyünk közel hozzájuk. Hátha tavaszra...

Ma reggel a frász jött rám. Három őz legelt a töltésoldalban, csak arra figyeltek föl, mikor a fogam között suttogva ordítottam a kutyára, hogy azonnal jöjjön oda. Elkaptam, megkötöttem, a pórázt erőst megmarkoltam, és hát nem hiába hirtelenkedtem, belefeszült a húzásba erőst, míg rá nem szóltam keményen. Aztán hosszan álldogáltam mellette, míg minden parányi szagot fel nem porszívózott az őzek hűlt helyén.

Kezdtem már fázni, de szép volt nézegetni a deres füvet, meg a kelő napot a fák között, még nem foglalkozni a nappal, ami előttem volt, nem gondolkodni, nem aggódni, nem szorongani, nem sorolni a feladatokat. 

Csak lenni a fagyos fűben a kutyával.

Szólj hozzá!

Címkék: kutya Tisza

Libikóka

2016.12.05. 18:06 Vaskalap1

....annyira elegem van, hogy semmibe vesznek, hogy a tanár is csak int, nem vesz emberszámba, hát akkor én miért legyek udvarias vele, a múltkor is a boltban az ügyfélszolgálaton úgy lökték elém a papírt, mint egy csicskának, én fiatal felnőtt vagyok már, nem büdöslábú kamasz.....

ésmondjaésmondja

és közben küzd a cukor papírjával, már foggal is, de nem sikerül kinyitni

én meg végig a szemébe nézve odanyúlok, elveszem az asztalról a másikat, egy mozdulattal kibontom

aztán kitör belőlünk a röhögés

- Kettőt is meg tudok enni egyszerre! Férfi vagyok! Kibírom!

------------------------------

Egyre izmosabb a meggyőződésem, hogy azért vannak, hogy engem szórakoztassanak.

Szólj hozzá!

Címkék: Kamasz Aprók

Monológ a kádból

2016.12.01. 20:11 Vaskalap1

Igen, még mindig Ő, még mindig sok minden eszembe jut, az is, hogy egy részem még akkor is azt gondolta, hogy túléli, mikor a tapaszt tettem a mellkasára, még a rakparton ülve-bőgve is volt olyan érzésem, hogy holnap bejövök hozzá, és ül az ágyban és vigyorog és csacsog, hogy hát kitaláltak valamit, most sokkal jobb és nevezzem már be a bicajtúrára, hát majd legfeljebb elüldögél az árnyékban, ha bicajozni még nem tud

nem lehet ezt így felfogni, ilyen hirtelen, még mindig bejönnek tervezős gondolatok, hát ez már beteg dolog, de azt is tudjuk, hogy ennyi vitalitás nem veszhet el, nem múlhat el hirtelen, pedig hát voltak jelek, mindig is voltak jelek, meg készülős mondatok, az olcsó fogtömésnél, és a diszkontszemüvegnél, aztán nélkülünk ment le a szabadtéri előadása

is

innen már csak egy lépés a Halállal barátkozni, elgondolni, hogy ezt még egyszer nem akarjuk átélni, az elvesztést, és akkor inkább most, vagy hamar, mert itt ólálkodik az időtlen figura, aztán viszi aki sorba kerül, de most azért megkönnyebbültünk, mert a Halál se ér rá mindig, és máshol van dolga, és kaptunk haladékot a fájdalomtól is, de jön az majd máshonnan, csak győzzed erővel

és most azt gondolom, hogy ha én kerülök sorra, akkor engedjetek el, ne kapaszkodjatok belém, nem akarom átélni ugyanazt, mint ő, hogy éppen csak nem könyörögtünk NEKI, hogy maradjon, mintha rajta múlna, ettől meg azt érezhette, talán, nem tudom, hogy elégedetlenek vagyunk a teljesítményével

pedig hát

és hát itt jön a tanítás, hogy örüljünk az örömeinknek, tudatosan, átélve, odafigyelve, odafordulva, mert vannak örömök, apró vagy nagy dolgok, és koncentráljunk kicsit rájuk és legyen bátorságunk felvállalni, hogy vannak, ne engedjünk a kesergés késztetésének, mert mennyivel könnyebb elcsüggedni, mint szembemosolyogni a rohadt krva élettel világgal, hogy nézd már, akkor is meglátom a mókást, a hülyeséget, az apró szépet és igenis elringatom vele magam kicsit

jaj, hát persze, hogy hazugság, tudom én, viszont ettől picit jobb lesz, és ha már jobb, nem rosszabb, hát az minden erőfeszítést megér, nem?

de

Ő tudta

 

Szólj hozzá!

Címkék: Márti Francba Katyvasz

Értelmetlen, de forró, égető könnyek

2016.10.21. 21:53 Vaskalap1

Olyan jó lenne már úgy hazajönni ONNAN, hogy jó volt, hogy beszéltünknevettünkettünkittunkénekeltek, jajképzeld, hát milyenviccesmár...

Így kezdődött ma is. 

Feladatok, dátumok, felírva, igen, megcsinálom, megcsinálja, jó lesz úgy.

Aztán egy születésnapi torta, éneklés, egy arc, ahogy felém fordul a zajban:

- Te, mi is volt az a dal? Amivel Mártit kísértük? Jaj, olyan szép volt, de nem emlékszem, te biztosan tudod...

Hogyne tudnám.

Idézem is két sorát rögtön, az arcon a felismerés, igen! Ez volt az! Aztán már csak a könnyek csorognak finoman...

-------.----------------------------------

Bicajozok haza az estében, az esőben, félreállok egy sötétebb helyen, nem lehet úgy tekerni, ha nem látsz.... 

A karmát mondom magamban, hogy biztosan kiegyenlített, hogy már biztosan itt van újra, és csak a jó jön át, csak a jó jut neki, hogy megszületett már, hogy...........................................................

Ömlő könnyek, fájdalom.......meddig még???? 

Meddig?

Miért nem ült ott mellettem ma este? Hol van? Hol volt? Miért nem ott? Velem? Velünk? Ötletelni, feladatot vállalni, összenézni, nevetni? Készülni, tervezni? 

Miért nincs ott puhítani az én reál fejemet, lecsiszolni az éleimet? Miért nem segít? Miért nem.....???

Azt szeretné, ha nevetnénk. 

De sírunk.

Még mindig.

1 komment

Címkék: Márti

Hülyeálom

2016.09.21. 20:48 Vaskalap1

Arra ébredtem valamikor éjjel, hogy ülök az ágy szélén, matatok a lábammal a papucsomért, hogy elinduljak Bé szobája felé, hogy megsimogassam, megnézzem ott van e, és biztosítsam róla, hogy szeretjük és soha, senkinek nem engedjük, hogy bántsa. 

Álmodtam előtte, borzasztó rossz volt.

Arról szólt, hogy olyan világban élünk, ahol szelektálják a gyerekeket, nem tudom milyen elvárások alapján és Bé nem ütötte meg az idióta mércéjüket. Állt ott velünk szemben, szomorúan, beletörődve és indulni akart a .... a nem tudom hová, de eltűnt volna az életünkből, de még az életből is. 

 

Aztán - szerencsére - magamhoz tértem annyira, hogy rájöjjek álom volt csak.

De reggel azért, mikor megjelent a hosszú lábain, álmosan, ledobva az iskolatáskát, nagyon boldog voltam. Közel mentem hozzá, de csak a hátát simítottam végig, hogy tudjam, érezzem megvan, ott van, nem fenyegeti veszély, finoman, mellékesen, hogy ne ijedjen meg.

Még tőlem se.

Szólj hozzá!

Címkék: Család Kamasz Francba