HTML

vaskalap

Friss topikok

  • csokidrazsé: Egyszer csak összezsugorodik az a láda. Nem lehet mindig a szoba közepén, hogy keresztül essünk ra... (2017.09.30. 14:39) A félelem
  • Vaskalap1: Együtt félünk. (2017.04.11. 19:25) Kéne
  • csokidrazsé: Még mindig :( (2016.12.05. 18:00) Értelmetlen, de forró, égető könnyek
  • Timothea,s: Nem könnyű. Ölellek! (2016.07.04. 18:27) Nem
  • Timothea,s: Dehogy! (2016.06.28. 18:32) Vajon...

Címkék

Álom (1) Aprók (11) Bicaj (5) Család (20) Egészségügy (5) émely (7) Francba (13) Fut (1) Haggyá! (4) (1) igen (1) Kamasz (13) Katyvasz (8) Kert (3) Kívánság (4) kutya (3) Márti (32) Mellrák (1) Meló (3) Menekül (2) neked (1) Neked szól (1) Nemérti (5) Nők (4) Nyomda (1) Régi (3) Rinya (6) Terv (4) Tisza (11) Totyak (2) Újvilág utca (6) Zene (2) Címkefelhő

Árvácska

2017.10.05. 19:01 Vaskalap1

Guggoltam a virágláda mellett, vártam, hogy beszívja a föld a vizet és méláztam. Hogy vajon kinek ültettem én ezeket a virágokat itt a temetőben. Anyósomnak? Hát ha hiszünk abban, hogy lát bennünket, ja, neki. Hiszünk? Aztán ott vagyok én, akinek örömet okoz ez a virágültetés. Aztán ott van a családom, akinek jó, hogy gondoskodom erről. Na meg azok is itt vannak, akik eljönnek ehhez a sírhoz célirányosan, vagy csak elmennek mellette és talán örülnek a szépnek, talán annak is, hogy pont ott szép. 

(A virágárusról most nem ejtenék szót. Ő is örült, amúgy.)

Várakozás közben felnéztem és megláttam a temetői munkást, aki itt rendben tart mindent. Elgondolkodva támaszkodott a hulladékgyűjtő ketrec vasára. Vajon min töprengett? Talán azon, hogy 12 nap múlva nyugdíjas lesz? Végre? Elég volt? Talán most sajnálja kicsit.

Nem tudom eszébe jutott e, hogy élénken tiltakozott, mikor ide helyezték. Hogy őőőő? Temetőbe? Szó nem lehet róla. Két hetet beszéltek meg végül, újratárgyalják. Maradt. Nyugis munkahely, teszi a dolgát, szép a temető, senki nem piszkálja, temetésekkor meg biztosan leesik egy kis plusz, így megy ez. 

Megint ledőlt egy előítélet.

Felállok, újra vízért indulok, alaposan meg kell itatni a frissen ültetett virágokat. Elmegyek mellette, ráköszönök, kis késéssel válaszol, de már szabadkozik is: "Nagyon elmerültem az agyamban!" Bólintok, nem kérdezek, azzal már nagyon megzavarnám, éppen elég volt az is, hogy ott voltam, köszöntem. Láthatóan visszamerül, én meg eltévedek a nyílegyenes úton, na szép, majdnem nekimegyek egy sírnak. 

Ha már ott vagyok megcsodálom. Hát. Előre elkészített sír, él a házaspár, aki majd ide kerül. És mindkettejük temetésére el fogok jönni. Szeretem őket, és a síremléken se csodálkozom. Nem azon, hogy már megvan, az rutin, apósom neve is ott van a közös síron, pedig mekkorákat poénkodott az ő anyósán anno. Hanem a sír formája. Írásban nehéz lesz megmutatni, de úgy néz ki, mintha két lángnyelv nyújtózkodna az ég felé fehér kőbe vésve. Itt ez hivalkodónak számít, nem sok egyedi sír van a temetőben. De ők ilyenek, különlegesek, mint a fokhagymaszósz. 

Jó hely lesz nekik amúgy, nagy a forgalom arra, ott a kút, a lélekharang, meg a ravatalozó sincs messze, rövid séta lesz... Sok ember fog emlékezni rájuk majd, ott a jegyzet az út mellett. 

Nekem anyósom helye jobban tetszik a kerítés mellett, a hársfa alatt. Nyugisabb, barátságosabb. Még járda sincs hozzá, csak fű. De az nem baj. 

Készen vagyok, de nem a kapu felé indulok. Kerülök egyet még. Nem nagy terület, bicajjal meg főleg nem. Halkan imádkozom, hogy most se szedjek össze a gumikba rózsatüskét, drótdarabot, bármi megbújhat a fűben. Elmegyek egészen a temető végéig, köszönök Mártinak, ha már itt vagyok. Tegnap ugyan a temetés után voltam nála, de hát ki számolja? Most nem állok meg csacsogni, csak lassítok. Visszafelé már a járdán jövök, szépen lassan gurulok.

Szép az egész temető.

De még mindig nem tudom kinek csináljuk.

Szólj hozzá!

Címkék: Márti Katyvasz

Mert mi lehet...

2017.09.30. 15:07 Vaskalap1

... a bajom.

Sok minden. 

Nem foghatok rá mindent Márti halálára, bár az kétségtelen, hogy kezdő lökést az adta. Azóta nem tudok visszajönni oda, ahol igazán szeretek lenni. Most talán felvillan a lehetősége, tekintve, hogy meg tudtam fogalmazni, hát már az is valami. 

Arra kellene (sürgősen!!!), rájönnöm, hogy vissza tudok e térni ugyanoda vagy mást kell felépítenem magamnak. 

Most is csak bambulok magam elé, nézem az ablakot.

Amúgy szavam nem lehet, az utóbbi időben értek inspiráló, megnyugtató, biztonságos-boldog élmények, szeretés, barátság, egy hullámhossz megvan. 

Mi bajom lehet? 

Továbbra is csak bambulok ki a fejemből.

Nincs kedvem virágot locsolni, olvasni, ablakot pucolni, kifesteni a házat, szólni végre a mesternek, hogy jöjjön tetőt cserélni, felkelni és elmenni bicajozni, csak úgy. Elkezdem a polcot lepakolni, hogy majd szanálok, de nagy része még mindig ott van az asztalon. Felveszem, leteszem, nem tudom mit akarok, nem tudom mit tegyek. Nem érdekel.

 

Szólj hozzá!

Címkék: Márti Rinya Katyvasz

Harag

2017.07.19. 09:03 Vaskalap1

Nem szeretek megharagudni, leginkább visszatartom magam tőle, mert pontosan tudom mennyire bele tudok merülni és milyen nehezen jövök ki belőle, milyen nehezen bocsátok meg.

Hát most sikerült.

Szólj hozzá!

Címkék: Francba

Mai

2017.07.18. 23:36 Vaskalap1

Voltunk ma csoportosan szemüveget csináltatni, velem bütykölt a legtöbbet a drnő, de ez várható is volt. Iszonyat kupit csinált a lencséi között miattam, annyira kereste a legjobb opciót.
Cserélgeti, tekerészi a mifenéit, aztán azt mondja:
- Olvassa kérem a középső sort a táblán!
- Melyiken - mondok - kettő van.
Rohadtul be lehet csapni a szemet.
Aztán moziba mentünk, ami azért fontos, mert már régen terveztük, és Bé többször rákérdezett, hát nem akartam elengedni a lehetőséget, hogy egy 18 éves kamasz ezt akarja. Most álmos vagyok, és fáradt, és holnap is az leszek, de megérte, mert jól szórakoztunk, és fontos, hogy együtt, vele. 
Megyek is kádnak.

Szólj hozzá!

Címkék: Kamasz Aprók

Pakol

2017.07.14. 20:12 Vaskalap1

Az egész egy ártatlan messenger üzenettel kezdődött.

Mert a gyerek diplomaosztója utáni bulihoz feltettünk egy ponyvát árnyékolni, jól ott maradt, aztán jött a nagy szél, lengette, csapkodta, zörgette.

"Lengeti a szél a ponyvát. Tökre Tisza fíling."

Menni kéne.

Először a vasárnap volt a cél. Mert szombaton takarítás, meg főzés, meg minden, füvet is kell nyírni, ezer a hétköznap felgyűlt dolog.

Aztán... menjünk szombaton.

Jó, de akkor csonti is kell, hozol?

Hozok, hogy a fene essen bele, majd valahogy elviselem őket a kezemben. A célért???

Mit együnk?

Hát paprikáskrumplit. Jóvanaz. Jó hát.

Amúgy meg pakolófenomén vagyok. Egy kosár, egy táska + a szokott kistáskám a cucc bentről. 

Annyit rámolok, amit én bicajjal el tudok vinni a mólóig. Mert ő majd a horgászcuccot hozza, meg a szerszámot ami még kell. Meg a székemet, mert az fontos, viszont nem bicajkompatibilis. 

Tisza. Holnap. Egy nap.

Szólj hozzá!

Címkék: Tisza Terv

A félelem

2017.07.08. 16:06 Vaskalap1

Olvasó ember vagyok, nagyon sok mindent könyvből tanulok meg: Többnyire nem tudatos tanulás ez, inkább csak beépülés. Annál szilárdabb. 

Ma egész nap mantrázok, mióta csak felébredtem. Megy a fejemben a szöveg:

"Nem szabad félnem.
A félelem az elme gyilkosa.
A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet.
Szembenézek félelmemmel.
Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem.
És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját.
Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.
(Bene Gesserit - Félelem elleni litánia)"

Ez. A Dűnéből. 

Tegnap olyan elementáris félelemmel találkoztam, mint régen nem, vagy talán még soha. Olyan mély, erős, pusztító félelemmel, amivel szemben csak tehetetlenül lehet állni. Nincs az az ölelés, simogatás, nyugtató szó, ami akár csak picit enyhíthette volna.. 

Kívülről nézve is borzasztó volt.

Nagyon-nagyon remélem, hogy mára, mikorra újraépültek a gátak a fejben-lélekben, visszacsukódott ez a félelem egy vaspántos ládába. Remélem, hogy újra felemelkedett a fej, és elég az a bátorítás, amit én nyújtani tudok, elég az a támasz, amit oda tudok tenni. 

Fáj látni a meztelen lelket. 

És felmerül, mert mindig felmerül, hogy mit tudok segíteni, hogyan lépjünk tovább ebből a kínzó állapotból, együtt. Hogyan éljünk ezzel a tudással, ami van. 

Tegyük le azt a vaspántos ládát egy sarokba, néha poroljuk le, kerülgessük, tegyünk rá virágot, könyvet, teásbögrét? Mert kidobni nem tudjuk, ez biztos. Viszont nem foglalhatja el az egész szobát, mert akkor más nem fér be. AKARJUK, hogy más is legyen bent. Legyen ez a szoba nagy, hogy a láda minél kisebb helyet foglaljon el benne. 

Jó?

1 komment

Címkék: igen neked Neked szól

Eltelt

2017.05.27. 18:24 Vaskalap1

Át- és túléltünk hát egy évet és két hetet nélküle. 

Ma a temetésének évfordulója van, és én nem szoktam ilyen dátumokat megjegyezni. 

Ott van a neve, születésének és halálának dátuma a síron, és mindig friss virág.

Itt meg a szomorúság, meg az emlékezés. Az emlegetés. 

Még mindig bekanyarodnék feléjük a bicajjal, még mindig bevillan, hogy majd a Márti süt sütit. Menjünk bicajozni. Csavarogni. Jöjjön elmesélni, meghallgatni. 

Ahogy most a virágokat válogattam a kertben, aztán igazgattam a vázában, hallottam ahogy örül neki. 

- Nesze, ronda lila, ezt szereted...

És akkor nevetett. 

És akkor élt.

Élt.

Szólj hozzá!

Címkék: Márti

Tegnap, egy éve

2017.04.30. 21:58 Vaskalap1

Tegnap koncerten voltam. Felemelő, zseniális, érzékeny, vidám, mély, finom koncerten.

Akkor, ott vissza tudtam fogni, el tudtam terelni. Szinte.

Most engedem menni, engedem folyni, engedem átélni magamnak. 

Tüzet gyújtottunk, húst sütöttünk ma este. Ritkán szóltunk, élveztük a békét, az együttlevést. Az elmúlt nap élményeit már megbeszéltük, most csak bámultuk a tüzet, később a csillagokat is.

Most meg - mikor mindenki alszik már - elengedem a könnyeket is.

Egy éve ilyenkor már....

Tudtuk.

De nem hittük.

Az indikátor:

Szabó Balázs

 

Szólj hozzá!

Címkék: Márti

Vágyak, pihenések

2017.04.26. 19:36 Vaskalap1

- Ma végre elmegyek háromkor. sietek.

- Hová?

- Kapálni végre!

Igen, lehet erre vágyni. Húzni a vasat a földben, vigyázni a borsóra, retekre, salátára, néha lehajolni, kigyomlálni a sorból a gazt. A legjobb, ha süt a nap, délután van, már nincs nagy ereje, talán fog valamit a téli hipószínen a lábamszárán. 

Hamar végzek az egyik oldalon, megyek a másik helyre, ott már macerásabb a meló. Vödröt is hozok, meg a maradék kukoricamagot: nem kelt ki rendesen, felül kell vetni. Később rájövök, hogy megfázott, hideg volt minap, nagyon. 

Dolgozgatok csendesen, a szomszédból szemmel tartanak a tyúkok a drótkerítésen keresztül, tudják, hozzájuk kerül majd a zöld a vödörből. 

Fordulok, megijedek, hites felsóhajt: a fűben csak csendben tudott jönni, bocsi. Még nincs kész, nemsokára jönnek majd érte, még el kell mennie dolgozni. Beszélünk még pár szót, aztán folytatom a munkát. Mire felnézek azt látom, hogy ott hajolgat két sorral arrébb, gyomlálja a céklát. Nézem mi a fura rajta.

- Te, a táskádat nem akarod letenni addig...? 

Sajnálom megzavarni, pontosan tudom hol tart agyban, de tán mégis kényelmesebb lesz a vállán lógó táska nélkül. Dolgozunk egymás keze alá, ő gyomlál, én kapálok, kerülgetjük is kicsit egymást, akadályozzuk is, viszont nagyon jó együtt lenni ebben az egyszerű tevékenységben.

Meg mindenben.

 

Szólj hozzá!

Címkék: émely

Tömény

2017.03.20. 18:26 Vaskalap1

Ül! Ülj le! Foglaljon helyet! 

 

Van rám 10 perced?

Mikor lesz kész?

Mehetek?

Á, nem akarlak sürgetni.

Mikor kapjuk vissza a pénzt?

Meg tudnád mondani, hogy...?

Én erről még életemben nem hallottam!

Dehogy mondtad! Ja, hogy küldted?!

Holnap lehetne?

Most azonnal kéne.

Mennyit utaljak? Ja, alszol még?

Beszkennelnéd? Nem, nem tudom mikor volt.

Este hat körül érnék rá.

De hát szerintem több jár vissza!

Hogy? Még nekem kell fizetnem???

És hogyha kb ennyi, és még hozzávesszük eztmegezt, akkor meg tudod mondani PONTOSAN, hogy mennyi?

--------------------------------------------------

De ne legyünk igazságtalanok.

-------------------------------------------------

Igen, de ez a csoki jár neked.

Nem baj, majd megcsinálod, csak nálad legyen.

Te úgyis megcsinálod időben.

Ó, de jó, hogy szóltál!

Ne add vissza, többet akarok adni.

Ezzel a kis csomaggal köszönnénk meg....

Tudom, hogy szereted a rizsescsokit.

Ezt a karkötőt neked csináltam, ne fizesd ki, alig vártam, hogy gyere.

De jó, hogy vagy!

"Az Isten áldjon meg..."

Szólj hozzá!

Címkék: Meló