HTML

vaskalap

Friss topikok

Címkék

Álom (1) Aprók (10) Bicaj (5) Család (20) Egészségügy (5) émely (6) Francba (12) Fut (1) Haggyá! (4) (1) Kamasz (12) Katyvasz (6) Kert (3) Kívánság (4) kutya (3) Márti (28) Mellrák (1) Meló (3) Menekül (2) Nemérti (5) Nők (4) Nyomda (1) Régi (3) Rinya (5) Terv (3) Tisza (10) Totyak (2) Újvilág utca (6) Zene (2) Címkefelhő

Tömény

2017.03.20. 18:26 Vaskalap1

Ül! Ülj le! Foglaljon helyet! 

 

Van rám 10 perced?

Mikor lesz kész?

Mehetek?

Á, nem akarlak sürgetni.

Mikor kapjuk vissza a pénzt?

Meg tudnád mondani, hogy...?

Én erről még életemben nem hallottam!

Dehogy mondtad! Ja, hogy küldted?!

Holnap lehetne?

Most azonnal kéne.

Mennyit utaljak? Ja, alszol még?

Beszkennelnéd? Nem, nem tudom mikor volt.

Este hat körül érnék rá.

De hát szerintem több jár vissza!

Hogy? Még nekem kell fizetnem???

És hogyha kb ennyi, és még hozzávesszük eztmegezt, akkor meg tudod mondani PONTOSAN, hogy mennyi?

--------------------------------------------------

De ne legyünk igazságtalanok.

-------------------------------------------------

Igen, de ez a csoki jár neked.

Nem baj, majd megcsinálod, csak nálad legyen.

Te úgyis megcsinálod időben.

Ó, de jó, hogy szóltál!

Ne add vissza, többet akarok adni.

Ezzel a kis csomaggal köszönnénk meg....

Tudom, hogy szereted a rizsescsokit.

Ezt a karkötőt neked csináltam, ne fizesd ki, alig vártam, hogy gyere.

De jó, hogy vagy!

"Az Isten áldjon meg..."

Szólj hozzá!

Címkék: Meló

Kéne

2017.03.09. 18:54 Vaskalap1

Sírni kéne egy egészséges nagyot, de minek, hát csak újratölti magát a kívánság.

Nyilván fáradt vagyok.

Nyilván elegem van.

Volt öröm, sok, igazi, de nem, nem elég. Volt szeretet, volt kedvesség, figyelmesség, de merre megyek én most, már megint?

Keményebb lettél - írja. Pedig nem is lát, nem is találkoztunk. 

Azóta ezen mélázok. 

Keményebb?

Igen.

Muszáj.

Sorra jönnek a rosszabbnál rosszabb hírek, bármerre nézek, baj van, rossz van, félés van, fájdalom van. Fáradtság, kedvetlenség, baj. 

Én próbálom, igazán próbálom. Látni a kicsi szépet, a jelentéktelent, de annyi sok örömet okozót. Átélni a nagy örömöket, mert vannak, igen, meg a hétköznapiakat is, a kicsi sikereket, apró lépéseket, de most a mocsár fog győzni.

Majd jövök, tán egy örömbejegyzéssel, tán nem. 

Most elfáradtam.

2 komment

Címkék: Rinya

Mozgás

2016.12.05. 19:35 Vaskalap1

Hát sétálunk reggelente. Illetve.... 

Szóval odaérek a melóba, a kutya már hangosan nyüszítve fogad, körültáncol, igyekszik nem túl zavaró lenni, de pisilni már ne menjek el, bírjam ki, azt lehet az erdőben is, neki legalábbis nem okoz gondot, nyúljak már a fogas felé!!!

Ma már tudja mit jelent az apró rántás a pórázon, meg a LASSAN vezényszó, bár a lassan is relatív.

Azért azt már elértem, hogy nem röpülök a madzag végén a kapuig, helyben fut míg körülnézek az út szélén, de a gyep közepén már robbanna. Megállítom, odahívom. A karabiner csattanása a startpisztoly dördülése, csak egy halvány villanást látok felrohanni a töltésre. 

Ma balra mentünk, ez a hosszabb út. Az ösvényről max két méterre tér le, a távolság tőlem a legdurvább esetben is 10 méter. Lemarad, előretrappol és így megy ez végig. Nem ér hozzám, nem lök fel vagy meg, csak ellohol mellettem. A fokon lévő vashídon MINDIG ő megy át először, olyan nincs, hogy ne így legyen.

Egyik reggel elbambultam a felvezető ösvényt, de rémlik, hogy hosszan elnézett jobbra, mikor elmentünk mellette. Na, nem volt kétségbe esve, hogy nem kanyarodtunk be.

Szép a kora reggeli Tisza. Most, hogy minden hétköznapon látom, sokkal jobban ismerni vélem. Nem változik, mégis mindig más. Mióta lejárunk lehullottak a levelek, lassan rálapulnak a földre, már nem zörögnek olyan hangosan, mikor belegázolok az avarba. Ismét látszik az ösvény végig a parton. A minapi szélvihar nyomai is ott vannak, rengeteg ágat rugdostam le az útról. 

Volt egy nagyon durva vízszintemelkedés az esők nyomán, de most újra lenn van a víz.

Ami párolog, sellőzik reggelente, letisztult, sötét. 

A kacsák még mindig megijednek tőlünk a mólónál, pedig nem megyünk közel hozzájuk. Hátha tavaszra...

Ma reggel a frász jött rám. Három őz legelt a töltésoldalban, csak arra figyeltek föl, mikor a fogam között suttogva ordítottam a kutyára, hogy azonnal jöjjön oda. Elkaptam, megkötöttem, a pórázt erőst megmarkoltam, és hát nem hiába hirtelenkedtem, belefeszült a húzásba erőst, míg rá nem szóltam keményen. Aztán hosszan álldogáltam mellette, míg minden parányi szagot fel nem porszívózott az őzek hűlt helyén.

Kezdtem már fázni, de szép volt nézegetni a deres füvet, meg a kelő napot a fák között, még nem foglalkozni a nappal, ami előttem volt, nem gondolkodni, nem aggódni, nem szorongani, nem sorolni a feladatokat. 

Csak lenni a fagyos fűben a kutyával.

Szólj hozzá!

Címkék: kutya Tisza

Libikóka

2016.12.05. 18:06 Vaskalap1

....annyira elegem van, hogy semmibe vesznek, hogy a tanár is csak int, nem vesz emberszámba, hát akkor én miért legyek udvarias vele, a múltkor is a boltban az ügyfélszolgálaton úgy lökték elém a papírt, mint egy csicskának, én fiatal felnőtt vagyok már, nem büdöslábú kamasz.....

ésmondjaésmondja

és közben küzd a cukor papírjával, már foggal is, de nem sikerül kinyitni

én meg végig a szemébe nézve odanyúlok, elveszem az asztalról a másikat, egy mozdulattal kibontom

aztán kitör belőlünk a röhögés

- Kettőt is meg tudok enni egyszerre! Férfi vagyok! Kibírom!

------------------------------

Egyre izmosabb a meggyőződésem, hogy azért vannak, hogy engem szórakoztassanak.

Szólj hozzá!

Címkék: Kamasz Aprók

Monológ a kádból

2016.12.01. 20:11 Vaskalap1

Igen, még mindig Ő, még mindig sok minden eszembe jut, az is, hogy egy részem még akkor is azt gondolta, hogy túléli, mikor a tapaszt tettem a mellkasára, még a rakparton ülve-bőgve is volt olyan érzésem, hogy holnap bejövök hozzá, és ül az ágyban és vigyorog és csacsog, hogy hát kitaláltak valamit, most sokkal jobb és nevezzem már be a bicajtúrára, hát majd legfeljebb elüldögél az árnyékban, ha bicajozni még nem tud

nem lehet ezt így felfogni, ilyen hirtelen, még mindig bejönnek tervezős gondolatok, hát ez már beteg dolog, de azt is tudjuk, hogy ennyi vitalitás nem veszhet el, nem múlhat el hirtelen, pedig hát voltak jelek, mindig is voltak jelek, meg készülős mondatok, az olcsó fogtömésnél, és a diszkontszemüvegnél, aztán nélkülünk ment le a szabadtéri előadása

is

innen már csak egy lépés a Halállal barátkozni, elgondolni, hogy ezt még egyszer nem akarjuk átélni, az elvesztést, és akkor inkább most, vagy hamar, mert itt ólálkodik az időtlen figura, aztán viszi aki sorba kerül, de most azért megkönnyebbültünk, mert a Halál se ér rá mindig, és máshol van dolga, és kaptunk haladékot a fájdalomtól is, de jön az majd máshonnan, csak győzzed erővel

és most azt gondolom, hogy ha én kerülök sorra, akkor engedjetek el, ne kapaszkodjatok belém, nem akarom átélni ugyanazt, mint ő, hogy éppen csak nem könyörögtünk NEKI, hogy maradjon, mintha rajta múlna, ettől meg azt érezhette, talán, nem tudom, hogy elégedetlenek vagyunk a teljesítményével

pedig hát

és hát itt jön a tanítás, hogy örüljünk az örömeinknek, tudatosan, átélve, odafigyelve, odafordulva, mert vannak örömök, apró vagy nagy dolgok, és koncentráljunk kicsit rájuk és legyen bátorságunk felvállalni, hogy vannak, ne engedjünk a kesergés késztetésének, mert mennyivel könnyebb elcsüggedni, mint szembemosolyogni a rohadt krva élettel világgal, hogy nézd már, akkor is meglátom a mókást, a hülyeséget, az apró szépet és igenis elringatom vele magam kicsit

jaj, hát persze, hogy hazugság, tudom én, viszont ettől picit jobb lesz, és ha már jobb, nem rosszabb, hát az minden erőfeszítést megér, nem?

de

Ő tudta

 

Szólj hozzá!

Címkék: Márti Francba Katyvasz

Értelmetlen, de forró, égető könnyek

2016.10.21. 21:53 Vaskalap1

Olyan jó lenne már úgy hazajönni ONNAN, hogy jó volt, hogy beszéltünknevettünkettünkittunkénekeltek, jajképzeld, hát milyenviccesmár...

Így kezdődött ma is. 

Feladatok, dátumok, felírva, igen, megcsinálom, megcsinálja, jó lesz úgy.

Aztán egy születésnapi torta, éneklés, egy arc, ahogy felém fordul a zajban:

- Te, mi is volt az a dal? Amivel Mártit kísértük? Jaj, olyan szép volt, de nem emlékszem, te biztosan tudod...

Hogyne tudnám.

Idézem is két sorát rögtön, az arcon a felismerés, igen! Ez volt az! Aztán már csak a könnyek csorognak finoman...

-------.----------------------------------

Bicajozok haza az estében, az esőben, félreállok egy sötétebb helyen, nem lehet úgy tekerni, ha nem látsz.... 

A karmát mondom magamban, hogy biztosan kiegyenlített, hogy már biztosan itt van újra, és csak a jó jön át, csak a jó jut neki, hogy megszületett már, hogy...........................................................

Ömlő könnyek, fájdalom.......meddig még???? 

Meddig?

Miért nem ült ott mellettem ma este? Hol van? Hol volt? Miért nem ott? Velem? Velünk? Ötletelni, feladatot vállalni, összenézni, nevetni? Készülni, tervezni? 

Miért nincs ott puhítani az én reál fejemet, lecsiszolni az éleimet? Miért nem segít? Miért nem.....???

Azt szeretné, ha nevetnénk. 

De sírunk.

Még mindig.

1 komment

Címkék: Márti

Hülyeálom

2016.09.21. 20:48 Vaskalap1

Arra ébredtem valamikor éjjel, hogy ülök az ágy szélén, matatok a lábammal a papucsomért, hogy elinduljak Bé szobája felé, hogy megsimogassam, megnézzem ott van e, és biztosítsam róla, hogy szeretjük és soha, senkinek nem engedjük, hogy bántsa. 

Álmodtam előtte, borzasztó rossz volt.

Arról szólt, hogy olyan világban élünk, ahol szelektálják a gyerekeket, nem tudom milyen elvárások alapján és Bé nem ütötte meg az idióta mércéjüket. Állt ott velünk szemben, szomorúan, beletörődve és indulni akart a .... a nem tudom hová, de eltűnt volna az életünkből, de még az életből is. 

 

Aztán - szerencsére - magamhoz tértem annyira, hogy rájöjjek álom volt csak.

De reggel azért, mikor megjelent a hosszú lábain, álmosan, ledobva az iskolatáskát, nagyon boldog voltam. Közel mentem hozzá, de csak a hátát simítottam végig, hogy tudjam, érezzem megvan, ott van, nem fenyegeti veszély, finoman, mellékesen, hogy ne ijedjen meg.

Még tőlem se.

Szólj hozzá!

Címkék: Család Kamasz Francba

Újabb hülye áldozat

2016.08.30. 19:36 Vaskalap1

Ültünk a tűz mellett a parton, néztük a csillagokat, halkan beszélgettünk. Néha még nevettünk is csendesen.

Felemlegettünk téged is. 

Elhoztuk a sampurvasat, jó szolgálatot tett halsütéskor. 

Felemlegettem a buddhát a ladikban, a narancssárga szoknya gumis derekával a nyakában, ahogy megpróbálja nevetés nélkül végigmondani, hogy Ommmmmmmmmmmmmmmm, de nem megy, mert eszébe jut, hogy ezt úgy kell(?), hogy a "nunid is belerezegjen".

Hites azt mesélte el, hogy nem vett a múltkor színesborsot, pedig ha te ott lettél volna, akkor biztosan leveszi a polcról. 

Aztán koccintottunk és megöntöztük a homokot meggyborral.

Nem sírtunk.

Azt hiszem. 

Szólj hozzá!

Címkék: Tisza Márti

Tisza most

2016.08.30. 19:04 Vaskalap1

Napok óta próbálom megfogalmazni. 

Öten voltunk. De nem érdekelt, nem jutott el hozzám. A hitest és magamat figyeltem.

Egy hullámhosszon lenni, de nem feltétlenül ugyanazt gondolni.

Összenézés nélkül is tudni.

Elviselni. Megérteni.

Elengedni. Ragaszkodni.

Engedni.

Felnézni. 

Kinevetni.

Békében lenni.

Megegyezni.

Az ő kedvéért megtenni.

Az én kedvemért megtenni.

Örülni.

Érezni.

Elismerni.

Elfogadni.

Támogatni.

Szeretni.

Jó.

----------------------------------------------

Félni.

Szólj hozzá!

Címkék: émely

Tisza

2016.08.07. 14:55 Vaskalap1

Nem tudok olvasni. Elterveztem egy jó kis csendes, fotelban henyélős, olvasós vasárnapot, de nem megy.

Délelőtt engedtem a késztetésnek és elkezdtem összehordani a nagyszobába a túramotyót. Három perc alatt kupi lett, most is az van, de ennél nagyon kupi csak a fejemben képződött. Na, ezért nem tudok olvasni. Asimov nem érdemli meg, hogy miközben hősei bőszen keresik a Földet, én azon vegyem észre magam, hogy kettőt lapoztam már, de hogy mi volt közben????? 

Az nem állapot, hogy leteszem a könyvet, elmegyek a műanyag tányérokért, beviszem a nagyszobába, visszaülök, olvasok (muhaha) és az jár a fejemben, hogy a rondadevízálló cipőt el ne felejtsem elrakni, zokni is kell, legalább kettő, mi a fenében aludjak majd, hűvösek lesznek az éjszakák az előrejelzés szerint, és milyen praktikus a kishordó, nem kéne még egyet venni? 

Aztán adok egy esélyt magamnak, elheverek a kanapén, vasárnapi egyórás szundi, az tök jó, szép terv volt, muhaha. Mert megy tovább a szalag, ötletelek, most éppen azt, hogy menjünk majd el a hitessel egy napra a ladikkal felfelé, arra még nem nagyon voltunk, csavarogjunk, és akkor oda mi kell majd, horgászcucc, kaja, kávé, naptej, kalap, víz....

Csak bámulok bele a szobába, de nem látok semmit, mert az aranyzöld víz van a szemem előtt, meg a változékonyságában is állandó part.

Közben napoztatom a napelemet az ablakban, hogy teli legyen, telefon nélkül nem maradhatunk, kell a külvilág is, amennyit be akarunk majd engedni. 

Nézem a listákat itt a laptop mellett VENNI, ELRAKNI néven futnak.

Az a szabály, hogy addig lehet olyan kérdést feltenni, ami azzal kezdődik, hogy Elraktad a ...? amíg itthon be nem csukjuk a kaput magunk után. Utána TILOS. 

Így aztán délelőtt faggattam a hitest, hogy mit szeretne másképp, milyen ötlete van, most mondja, legyen idő felkészülni.

Ja! Az idő.

13 nap múlva megyünk...

Szólj hozzá!

Címkék: Tisza