...hogy az utóbbi időben Mártiról szóltak a bejegyzéseim.
Az nem igaz, hogy az ő emléke tölti ki a napjaimat, viszont most is teknősbéka arcom van. Szűk a szemem, ráncolom a homlokom, rágom a szám szélét.
Éppen azzal foglalom el magam, hogy elhitessem végre magammal: meghalt.
Egyedül vagyok…